Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövéstől való félelem

116 Fónagy : A vizslaiclomítás lehetett kimozdítani fekvő helyzetéből. Megjavításánál a következőképen jártam el: Mint már fentebb előadtam, most is éheztettem ebemet; bevittem egy szobába s lefektettem, ledobtam a kenyeret, s kevés idő múlva gyutacscsal lőttem, mire azonnal felszabadítottam, és ezt néhányszor tettem. Már a második napon nem fektettem le, hanem balkezemben tartottam a kenyeret, jobb kezemben a pisztolyt. A pisztoly láttára már lefeküdt, de fekvő helyzetéből felszabadítottam, s oda adtam neki a kenyeret. Ezt mindaddig ismételtem igy, mig meg nem szokta a pisztoly látását és miután megszokta, lőttem, de lövés után azonnal felszabadítottam. A lövéshez való szoktatásnál a következő módon jártam el. Leültem egy székre, s ebemet előttem leültettem; jobb kezem felől asztal volt, melyre jó vastagon összehajtogatott pokróczot tettem, hogy a pisztoly hirtelen zajt ne csináljon. Az asztalon volt az ebnek szánt kenyér is, melyből mindig egy-egy darabkát vettem el és bal kezemmel az ebnek nyújtottam a kenyeret, mig jobb kezemmel elsütöttem a gyutacsot. Ha az eb le akart feküdni, azonnal hozzá hajoltam, megsimogattam és oda adtam neki a kenyeret. Ezek után kint mással lövettem, de ekkor már sétáltam az ebbel, s lövéskor mindig adtam neki egy falatot, s nem engedtem lefeküdni. Midőn már mindezeket bent jól csinálta, kivittem a mezőre és a tőlem 50—60 lépésnyire távol járó, de velem parallel irányban haladó segédem egyetegyet lövöldözött, a mikor aztán ebemet magammal tovább vittem és megsimogattam. Ezt is megszokta pár nap alatt, és ha aztán kint sétáltam ebemmel a mezőn,