Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadászati kihágási ügyek és eljárás

— 98 — melyet a vasút hasit keresztül. 1885. évi deczember 21-én vadászat tartatván, a megsebzett fáczánok közül némelyek a vasúti állomás területére estek s Rákovics Sándor és Fasching József vasúti munkások által felvétetvén, általuk elidegenittettek, a mennyiben az előbbi az általa megfogott fáczánt 1 forintért, az utóbbi pedig ingyen adta oda Jány József pályafelügyelőnek. Ezen tényállás szerint Rákovics Sándor és társa sem tilos időben, sem tiltott helyen nem vadásztak, a vadászatra jogosultakat ezen joguk gyakorlatában nem akadályozták, a vadak fiait, tojásait és fészkeit el nem szedték, ebet idegen vadászterületre nem vittek, vadat tilos időben nem hordoztak, árultak vagy vettek, s az általok eltulajdonított fáczánokhoz nem vadászati uton, vagy az 1883. évi XX. t.-cz. 15. §-ában körülirt módon jutottak, szóval az 1883 : XX t.-cz.-ben foglalt tilalmak egyikét sem szegték meg s ennélfogva vadászati kihágást sem követvén el, ezen alapon helytelenül tette át illetékesség szempontjából a körmendi kir. járásbíróság az iratokat a körmendi járás szolgabiróságához. A Csákány község elöljárósága által 1885. évi deczember 26-án felvett jegyzőkönyv azon kitétele, hogy »az uradalmi vadfelügyelőség tudomására ezen eset titkos feljelentés utján jutott«, azt bizonyítja, hogy gróf Batthyány Sándornak, illetve megbízottjainak arról, hogy az elejtett fáczánok a vasúti állomás területére estek, nem volt tudomásuk, azokat ennélfogva nem keresték s e szerint a tulajdonosra nézve azok a megtalálás reménye nélkül elveszett ingó dolgokat képeztek akkor, mikor azokat Rákovics Sándor és társa eltulajdonitási szándékkal magukhoz vették. Minthogy ezek szerint Rákovics Sándor és társa elvesztett idegen dolgot találva, azt sem a hatóságnak sem a tulajdonosnak át, illetve vissza nem adták, hanem jogellenesen elidegenítették, jelen esetben a büntető törvénykönyv 365. §-ában körülirt jogtalan elsajátítás vétségének tényálladéka jelenségei merülnek fel, s minthogy ezen vétség az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 40. §. 1. pontja értelmében a kir. járásbíróság hatáskörébe van utalva, ezen ügyben a további eljárás birói útra tartozónak volt kimondandó.« Idegen vadászterületen lőtt vadnak jogtalan elsajátítása, mint az 1878. évi V. t.-cz. 367. §-ába ütköző vétség, nem közigazgatási, hanem a kir. biróság illetékessége alá tartozik. Ily értelemben határozott a m. kir. belügyminiszter 1886. évi 5/kih. sz. a. Tolnamegye közönségéhez intézett következő rendeleiében : »A megye alispánjának 1885. évi október hó 26-án 84/kih. sz. a. kelt II. fokú Ítélete, mely szerint a dombóvári járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítélet vadászati kihágás miatt elmarasztalt M. Mártonra vonatkozó nem felebbezett részének érintetlenül,