Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadászati kihágási ügyek és eljárás

— 76 — kibocsátott rendelete*) szerint nem esik észrevétel alá. Idegen vadászterületen azonban vadászati jegyadómentes fegyverükkel még a bérlő vagy tulajdonos engedélyével sem vadászhatnak.« Tiltott vadászás tényálladékát képezi, ha az illetők a közönség használatától elzárt valamely uradalmi erdőbe hatolnak, ott lövésre készen különböző irányban felfogott körben haladnak s igy csak a véletlennek tulaj donitható, hogy az erdőőrrel való találkozás idejéig vadra nem akadtak. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. vármegye közönségéhez 1888. évi május 10-én 1894/kih. sz. alatt intézett következő rendeletében: »A vármegye alispánjának folyó évi január 6-án 289. kihágási szám alatt kelt másodfokú ítélete, mely szerint a t—i járás főszolgabirája altal hozott elsőfokú itélet megváltoztatásával R. V. s társai k—i lakosok idegen vadászterületen engedély nélkül való vadászat által elkövetett kihágás vádja és az ez alapon terhükre rótt büntetés alól felmentettek, az N. püspökség t—i uradalmának erdésze, mint magán panaszos részéről közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztattatik és vádlottak idegen vadászterületen engedély nélkül való vadászás által elkövetett kihágásban vétkeseknek nyilváníttatnak s ezért az 1883: XX. t.-cz. 26. §-a alapján 15 nap alatt s végrehajtás terhe mellett egyenkint fizetendő és az idézett törvényczikk 36. §-ában jelzett módon megosztandó 10—10 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetén 1—1 napi elzárásban, továbbá B. M. erdőőr részére 2 frt eljárási költségnek egyetemleges megfizetésében, valamint a még felmerülhető tartási és eljárási költségek viselésében marasztaltatnak el; végül a tárgyalási iratoknak a fenforogni látszó jövedéki kihágások elbírálása végett az illetékes királyi adófélügyelőhöz leendő áttétele rendeltetik el. Mert azon körülmények, hogy vádlottak a közönség használatától elzárt uradalmi erdőben találtattak, hogy ott fegyvereiket lövésre készen tartva különböző irányban felfogott körben haladtak: kétségtelenül megállapítják a tiltott vadászás tényálladékát és ezt azon körülmény, hogy vad nálok nem találtatott, le nem rontja, mert csak a véletlennek tulajdonitható, hogy az erdőőrrel való találkozás idejéig vadra nem akadtak. Ez alkalommal felhivatik czim, hogy ezen kihágási ügyben elsőfokon eljárt főszolgabírót világosítsa fel, hogy helytelenül járt el akkor, midőn konstatálva látván az idegen vadászterületen engedély nélkül való vadászás által elkövetett és saját illetékes elbírálása alá eső kihágást, nem az *) Az itt idézett 1886. évi 30202 sz. belügymin. rendeletet 1. az előző oldalon. — Ugyané kérdést szabályozzák a belügymin. 1887. évi 48349 sz. általános érvényű rendelete és a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság 1887. évi 6164 sz. alatt hozott Ítélete, melyek a jelen munka »Fegyver- és vadászati adó, birság- és illeték-ügyek« cz. fejezetében közöltetnek. SzerTc.