Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadászati kihágási ügyek és eljárás

— 71 — Az 1883. évi XX. t.-cz. 28. §-a szerint a haszonbérbe adott vadászati téren a tulajdonosok valamelyike, a haszonbérlőt vagy azt, ki ennek engedélyével vadász, megtámadni vagy akadályozni jogositva nincs, azonban, ha ezt levélben eltiltja, vadászati kihágást még nem követ el. Ily értelemben határozott a belügyminiszter Ungmegye közönségéhez az 1887. évi junius 10-én 2151. sz. a. intézett következő rendeletében : »A megye alispánjának f. é. február hó 18-án 387. sz. a. kelt II. fokú ítélete, mely szerint a nagykaposi járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítélet, módosításával P. V. Gy. az 1883 : XX. t.-cz. 28. §-a alapján elsőfokulag reá kiszabott 10 frt pénzbüntetés megfizetése alól felmentetett, ellenben 7 frt 20 kr. eljárási költség megfizetésében marasztaltatott el, végre a kérdéses terület önálló vadászterületnek el nem ismertetett, panaszló M. G: által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztattatik és panaszlott a vadászati kihágás vádja és az annak alapján kiszabott pénzbüntetés és eljárási költségek megfizetése alól felmentetik, mert azon körülmény, hogy panaszlott M. G-t a vadászattól levélben eltiltotta, az idézett törvényczikk 28. §-ában minősült vadászati kihágás tényálladekát még nem állapítja meg. Az ítéletnek azon része, hogy a kérdéses terület külön vadászterületnek el nem ismertetett, érintetlenül hagyatik.« A vadászati jognak jóhiszemű és háboritlan birtoka a jogtalan vadászattal vádolt egyén irányában figyelembe veendő körülményt képez. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek 1889. évi 2731/kih. sz. alatt intézett következő rendeletében : "A vármegye alispánjának mult évi február 25-én 100/kih. sz. alatt kelt másodfokú ítélete, mely szerint a n—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával 0. A. és 0. S. n—i lakosok idegen területen engedély nélküli vadászás által elkövetett kihágás vádja alól felmentettek, S. V. panaszos pedig 12 frt eljárási költség megfizetésében marasztaltatott el, a panaszos által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, helybenhagyatik. Mert N. J. tanú és vadászatbérlő vallomásában beismeri, hogy vádlottakkal és F. J.-vel még 1884-ben megegyezett, hogy azok U. község területén a vadászatot évi 5 frtért gyakorolhatják; de mivel sincs bizonyítva azon további állítása, hogy nevezettek, ha vadászni akartak, előbb mindig hozzá jönni tartoztak és hogy ő a vadászatot nekik később felmondotta volna; mert U. község elöljárói pótlólag kihallgattatván, állitják, hogy a vadászatért járó bért 0. testvérek fizették be a községi pénztárba és hogy ők a szóban forgó esetig