Egervári Gyula (szerk.): Vadászati ügyekben hozott Kormány-rendeletek, határozatok, döntvények és szakvélemények gyűjteménye 2. rész. / Budapest, Károlyi György, 1897. / Sz.Zs. 1444/2

V. Fegyver-, vadászati jegy- és adó, jövedék- és illeték-ügyek

— 90 — A vadlelövés bérbeadásából befolyt jövedelem után járadékadó fizetendő. 420. SZ./1885. O Felsége a király nevében a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság gróf B. A. örökösei zelizi lakosoknak járadékadóügyét, melyben a 1—i m. kir. pénzügyigazgatóság 1894. évi február hó 12-ik napján 5978. sz. a. kelt végzésével 1500 frt járadékadót állapított meg az 1889—1893. évekre s ezt a B. vármegyei közigazg. bizottság 1894. évi deczember hó 11-ik napján 1155. sz. a. kelt határozatával megváltoztatva, az adó törlését elrendelte, a kincstári képviselőnek felebbezése folytán 1895. évi márczius hó 2-ik napján tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, kővetkező Ítéletét hozott: A m. kir. pénzügyi közigazg. bíróság a b. vármegyei közigazg. bizottságnak 1894. évi deczember hó 11-én 1155. sz. a. hozott határozatát megváltoztatja és kimondja, hogy az 1889., 1890., 1892. és 1893. évekre az uradalom által vadászati, illetőleg vadlelőhetési jog után bevett összegek, a mennyiben e czimen a törvény értelmében tiszta jövedelem megállapítható: járadék-adó alá tartoznak, mihez képest az adó mérve tekintetében ujabb másodfokú határozat hozatalát rendeli el.*) Indokok: A közigazg. bizottság adótörlést elrendelő határozatának elvi indoka az volt, hogy a vadlelőhetési jog a vadászati joggal azonosítható nem lévén, az abból eredő jövedelem járadékadó alá nem vonható. Ez az indokolás azonban meg nem állhat, mert az a körülmény, hogy a vadlelőhetési jogát gyakorló fél a vadat az uradalom tulajdonában hagyja, csak annyiban állapit meg különbséget a vadászati és vadlelőhetési jog között, hogy az uradalom a tulajdonát képező vadak eladásából még külön jövedelmet is huz, a mi az elsőfokú felebbezéshez csatolt számadással is igazolva van. E szerint az itt kérdésben forgó jövedelem adóztatás szempontjából teljesen hasonló természetű lévén a közönséges értelemben vett vadászati jog haszonbérletéből eredő jövedelemmel, elvben ki kellett mondani annak adóköteles voltát. A mi a közigazgatási bizottság határozatának további indokolását illeti, hogy t. i. tiszta jövedelem, az ezt terhelő kiadások folytán nem marad, ez az *) Érdekesnek tartjuk itt megemliteni, miszerint ezen ügy azután, a mkir. központi vadászati felügyelőnek, mint szakértőnek meghallgatásával döntetett el végérvényesen, a ki a m. kir. pénzügyminisztérium felkérésére, helyszíni szemlét tartott annak megállapítása végett, hogy az uradalom részéről kimutatott s a vadászat érdekében levőknek mondott kiadások, az uradalmi vadászterületek kezeltetésével és berendezésével arányban állanak-e ? S minthogy a szerzett tapasztalatok a szóban forgó vadászterület mintaszerű kezeltetését, valamint az érdekelt uradalom költség-kimutatásainak helyességét és elfogadhatóságát igazolták s ennek folytán meg lehetett állapítani azt, hogy a kérdéses uradalomnak a vadlelövés értékesítéséből tiszta jövedelme nem volt: a reá kivetett adó fizetése alól végérvényesen felmentetett. Szerk.