Egervári Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormány-rendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 2. bőv. kiad. [Budapest], [s.n.], [1888]. / Sz.Zs. 1459

Vadászat kihágási ügyek és eljárás

— 67 — felmerült költség megfizetésére nem a községi pénztár, hanem a feljelentő előljáró köteles, a ki azonban az őt félrevezető egyének ellen, a törvény rendes utján kártérítést kereshet. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek P. vármegye alispánjához 1888. évi augusztus hó 9-én 52964. sz. a. intézett következő rendeletében: „J. B. p—i lakos állítólagos vadászati kihágása tárgyában folyó hó 1-én 409 kih. sz. a. tett jelentésére a következőket kivántam kijelenteni. A kérdéses kihágási ügyben folyó évi május hó 22-én 238. sz. a. hozott alispáni Ítéletnek azt a részét, a mely szerint P. község házi pénztára a felmerült 7 frt 20 kr. tanuzási dij megtérítésére köteleztetett, egyáltalán nem tartom indokoltnak, mert bár az 1883 : XX. t. cz. 39. §-a a községi elöljáróknak az orvvadászat feljelentését kötelességükké teszi, abból egyáltalán nem következik még az, hogy a községi elöljárók által bár jóliüszemüleg de eredménytelenül tett feljelentés folytán felmerült eljárási költségek a községi pénztárra volnának háríthatók, miután a községi biró a feljelentést nem a község megbízása vagy felhatalmazása, hanem saját elhatározása alapján tette. Minthogy a község a pénztárát elmarasztaló ítéletet nem felebbezte, az ügy közigazgatási szempontból befejezettnek tekintendő," fenmaradt azonban a vármegye közönségének azon joga, hogy a vonatkozó községi számadás felülvizsgálata alkalmával a kifizetés illetékes volta és esetleg az összeg megtérítése iránt határozzon, jövőben pedig hasonló költségek megfizetésére a bár jóhiszemüleg, de eredménytelenül feljelentő községi biró lesz kötelezendő, fenmaradván azon joga, hogy kártérítésért a törvény rendes utján, az őt félrevezető egyének ellen fordulhasson." * Ha felesketett erdőkerülő tiltott időben való vadászatért lesz elítélve, a fegyelmi vizsgálat elrendelése az Ítélettel együtt ki nem mondható, mivel az annak keretébe nem tartozik. Ily értelemben határozott a belügyminiszter 1887. évi november 4-én 4295 kih. sz. a. kelt, Sárosmegye közönségéhez intézett rendeletében : „A megye alispánjának f. é. augusztus hó 31-én 93. sz. a. kelt másodfokú ítélete, mely szerint az eperjesi járás szolgabirája által hozott elsőfokú itélet módosításával B. Gy. és Zs. A tiltott időbeni vadászat miatt az 1883. évi XX. t. cz. 29. §-a alapján 50—50 frt pénzbüntetésben, Zs. A. azonkívül azért, hogy ku4*