Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

28 Dion Chrysostomos : Euboiai történet. áldozni kell". E pillanatban elkiáltá magát a fiatal leány öcscse: „Hiszen már régóta tartogatjuk az áldozatot; itt van kunyhónk mögött s mindennap etetjük; igen kedves kis malaczka". 73. Erre azt kérdezték a fiatal embertől, hogy mindez igaz-e, mire igennel válaszolt. Tovább tudakolták, honnan van neki ez a malacza ? Feleletül ezt mondá : „Einlckoztek, hogy nem régiben egy koezát fogtunk nmaczaival. De mind megmenekült, mert anyulaknál is gyorsabban szaladtak. Végre mégis sikerült egyet kődobásokkal elejtenem, és bőrét becserélve kaptam a szomszéd faluban azt a kis malaczot, amelyről szólottam. En neveltem fel, én készítettem kis tekuőjét a kunyhónk mögött". 74. Atyja erre így szólt: „Hát ezért nevelett az anyád, mikor disznóröfögést véltem hallani és csodálkoztam, hogy árpánk mily gyorsan fogy ?" — „Hát tudod, viszonzá fia, az euboiai növények nem igen alkalmasak a disznók hízlalására; van ugyan makk, de azt nem akarják enni. Ha látni kiváltjátok, majd idehozom'

1. Szívesen elfogadtuk ajánlkozását. 75. A kis fiu és a többiek nevetve elsiettek. A fiatal leányzó pedig eközben felkeli s a szomszéd kunyhóból hozott berkenyét, uospolyát, téli almát és kitűnő szőljőfürtöket, feltette az