Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705
29 Dion O hrysostomo s: E iiboia ; történőt. asztalra frissen tépett tiszta barasztlevelen, mintán a husmaradókokat levelekkel leszedte. Ezután a gyermekek nevetve és bolondozva hozták a kis malaezot. A vőlegény anyja két, 70. még egész kicsi kis gyermekkel követte, kik még érintetlen kenyereket, fatálakon főtt tojást s száraz borsót vittek. Az anya megcsókolta az egész családját, leült férje mellé s így szólt: „íme az áldozat, melyet lakodalmára oly régóta nevelt. Mindent elkészítettünk, ami csak tőlünk telt; készen van a búza- és árpakalács. Talán hiányzik ínég a bor, de nem nehéz azt a faluban megkeríteni". A fiatal ember közel állott anyjához és 17. jelentős pillantásokat vetett egyik szülejére, „íme, inondá nevetve, itt van az a szülőm, aki egy kissé ellenkezik. Talán még tovább szeretné hizlalni a malaezot? Hiszen máris 78. megfullad a zsírjában". — „Nem látjátok, mondám ekkor malmára hajtván a vizet: nem látjátok, hogy míg az egyik hízik, a másik ellenkezőleg megsoványodik?" — „Vendégünknek igaza vau, szólott a gazdaasszony ; fiam egy idő óta fogy ; múltkor hallottam az éjjel: nem aludt s kiment a kunyhóból". — „A kutyák ugattak, feleié, s nézni akartam, 79. hogy mi az ?•' — „Nem igaz, hanem te
