Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

22 Dion Chrysostomos : Enboiai történet. Egyben rámutatott a mellette ülőre atyjára, ki szintén felkelt és így szólt: „Három évvel ezelőtt Sokles hajóján hajóztunk. A hajó Kaphareus szirtjein majdnem tönkrement és csak uagykevesen menekültünk meg a hajótörésből. Biborhalászok szedlek fel. Többnek közülünk volt egy kis pénze a tarisznyájában. A szó szoros értelmében meztelenül kivettetve a partra, már járt ösvényen haladtunk előre abban a reményben, hogy marha- vagy más pásztor tanyáját találjuk. 56. Már nagyon sokáig mentünk s éhenszomjan majd meghaltunk. Végre elértünk egy kis viskót; megállottunk, elkezdtünk hívogatni. Kijött ez az ember, akit láttok. Meghílt, hogy belépjünk. Megmelegített benuüuket eleinte gyengén égő tűznél, melyet aztán lassankint jobban élesztett; felesége s ő maga tagjainkai olaj hiányában zsírral dörzsölték, s langyos vizet öntvén rá, végre újra felélesztették 57. bennünk a lelket. Aztán leültettek s úgy öltöztettek, ahogy csak tudtak; nekünk búzakenyeret adtak enni, míg maguk csak köleses kását ettek; nekünk bort adtak inni, míg maguk beérték a vízzel; sok szarvassülttel tettek. Mikor másnap el akartunk indulni, 58. három napig tartóztatlak, s azután visszakísértek a síkságig, az elválásnál újra hust adtak s