Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

23 Dion Chrysostomos : Enboiai történet. azonfelül mindegyiknek egy-egy igen szép állatbőrt. Sőt ez itt látván, hogy a hajótörésből még mindig nem tudtam magamat felszedni, elvevő lánya tunikáját s rám adá. Fiatal lánya ínég egy csekélyebb minőségű s értékű ruhát is rám adott. Mihelyt a faluba értünk, első gondom az vala, hogy visszaküldjem neki a ruháját. Hála az isteneknek így mentett meg ez az ember". Az összegyűltek riagy érdeklődéssel hall- 59. gatták ezen kis elbeszélést és sok dicsérettel halmoztak el engem. Én pedig, mihelyt felismertem emberemet, felkiáltók: „Adjon Isten, Sotades!" és megcsókolám őt és társát. A nép megint elkezdett nevetni áradozó szívem ez ömlengésén, s ez figyelmessé tett, hogy városban nem szokás így tenni. Eközben az a jóakaratú ember, ki eleinte 60az én érdekemben szólott volt, előlépett s azt rnondá: „Úgy látszik, polgárok, ez ember megérdemli, hogy a prytaneionba fogadjuk, mert oly nagylelkűen ajánlotta fel vendégbarátságát. Úgyebár ti számos s fényes ajándékokkal halmozzátok el azt, ki a háborúban • társát úgy mentette meg, hogy paizsával oltalmat nyújtott; ez ember azonban, ki kettőt megmentett, s valószínűleg még sok mást is, kik itt nincsenek, ez ember ne érdemeljen