Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
4.60 A vizsla módszert alkalmaztam. Meg nem bocsátható tehát egyes vadászoknak azon követelménye, hogy minden alkalmat fel kell arra használni, hogy a növendékvizsla előtt valamit lőjjünk, vagy épen annak beismerése, hogy ilyen esetben a legkisebb fia-nyulat, a fészken űlö foglyot és a poczos nyulat sem kimélték. A vadászás iránt érzékkel biró vadász utálattal fordul el az ilyen, csak képzelt előnyöket nyújtó módszertől, mely előnyöket bármely más időben megszerezhetni, s melyek az eb korábbi vagy későbbi használhatóságára döntő befolyással nem birnak. Tehát valódi barbárság ezért valamely hasznos vadnak egész családját kiirtani. A ki ilyen tanácsot ad, azt minden lelki furdalás nélkül »dögvadász«-nak nevezhetjük, mert a ki a fiadzás ós lcöltés idejében az ehető vadak közé tartozó anyaállatot, legyen az bár csak egy fürj vagy sárszalonka, szándékosan — tudva azt, hogy tojáson ül, vagy hogy fiai vannak, elpusztítja, nincs jogosítva panaszkodni, ha ezen névvel bélyegzik.« Annak daczára, hogy a vizslát a merev állásban gyakorolni kell, mégis szükséges arra szoktatni, hogy füttyre a vadat ott hagyja s gazdájához visszatérjen. Itt azonban nagyon elővigyázónak kell lenni, mert esetleg a többszöri visszahívással megszokhatja, hogy a vadat magától is otthagyja. Ez akkor történik leggyakrabban, ha olyan hibáért büntettük meg túlszigoruan, melyet akkor követett el, midőn a vad után húzott. Midőn u. is később vadat érez, eszébe jut az épen átszenvedett verés s inkább otthagyja a vadat, mintsem még egyszer kitegye ennek magát. Ha az eb az éles füttyre nem jön vissza, hozzá kell menni, még egyszer fütyölni és visszavezetni. Azután kerülő uton ismét vissza lehet az előbb elhagyott vadhoz ereszteni. A visszahívásnak nincs semmi hátránya; a vizslát ezáltal a türelemben gyakoroljuk s napról-napra nyugodtabb lesz; megtanul uralkodni magán, s végre valahányszor szimatot érez, vissza fog nézni gazdájára; az ebből származó óvatosság megakadályozza abban, hogy nagyon előre menjen, vagy épen vadat felverjen. Ez által megszokja a távólról való jelzést, illetve húzást, minek a gyakorlati vadászat szempontjából nagy fontossága van, kivált, ha a meglehetősen letarolt mezőn még késő őszszel is akarunk foglyokra vadászniA foglyok ekkor csak úgy tartanak ki nyugodtan, ha a vizsla messziről állja; nem úgy, mint augusztus vagy szeptemberben, mikor egy pár lépésnyire megközelítheti. Ezen munka előbbi német kiadásának átdolgozója a következő esetet mint az idomítás nonplusultráját vette át Hutchinson angol írónak »A vizsla idomítása« cz. könyvéből: T—n százados Essex grófságban vizsláit maga idomította. Egy időben két pointert és egy kis spánielt vezetett egyszerre, mikor a következő eset történt: Az egyik pointer állott a másik sekundált, úgyszintén a spániel is. A százados egy foglyot lelőtt s midőn töltött »Don hozd el !«-t vezényelt. Don előre indult. »Don állj!« Don megállt. »Carlo hozd el!« Carlo előre indult. »Carlo állj!« Carlo engedelmeskedett. »Tiny hozd el!« A kis spániel, mig a két pointer úgy állott mint a czövek, elhozta a foglyot s átadta gazdájának.
