Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A vizsla bevezetése 61 Az illető író, midőn ezen esetekben az engedelmességet mint az idomítás maximumát állítja elénk, talán mégis egy kissé elveti a sulykot. Hogy a spániel, mely különben rendesen parancs nélkül, a lövésre szokta elhozni a vadat, visszatartotta magát, mindenesetre kitűnő idomításra vall, de egészen másképen van a két vizslával, melyeket Angliában ritkán, vagj^ épen nem használnak még a szárnyasok elhozására sem. Abban tehát semmi különös nincsen, ha a két pointer — melyek a lövés után rendesen visszamennek gazdájukhoz és leülnek mig az tölt, melyekben tehát nincs kifejlődve az elhozási szenvedély — a parancsra előre ment és parancsra megállott. Ha a három eb közül valamelyik dicséretet érdemel, az a kis spániel, mely neve után Ítélve szuka volt, tehát természetéből kifolyólag már engedel­mesebb és idomíthatóbb, (miből azonban nem következik, hogy a szukák álta­lában engedelmességük által tűnnek ki), nem pedig a két pointer, mert ezeknél az önmegtartóztatás nem volt áldozat és hol nincs kísértés ott tudvalevőleg az önmegtartóztatás nem erény.« Az idézettekből kitűnik, hogy az idéző az angol ebekkel szemben túlsá­gosan elfogult, továbbá, hogy Hutchinson ezredes, később tábornok könyvét rosszul értette meg. Különben tudnia kellett volna, hogy a tábornok vizslái szenvedélyes apportőrök voltak s hogy még 80 év előtt, mely időben az angol elhozóebek (Retriever-ek) divatba kezdettek jönni a setterekkel és pointerekkel, sőt az erősebb spánielekkel Angolországban is apportiroztattak, és hogy végre Hutchinson tábornok setterjeivel és pointerjeivel teljes életében apportiroz­tatott. A Hutchinson tábornok által elbeszélt esethez sok tekintetben hasonlót én itt Sopronmegyében is láttam. S. ismert idomító egyszerre nyolcz külön­féle fajtájú és korú vizslát eresztett be egy tágas helyiségbe, melynek egyik sarkában egy élő galamb volt meghúzódva. A vizslák egyenkint, a mint S. nevükön szóllította, mentek előre s állották 5—6 lépésről a galambot s egyenkint hívta vissza azokat a nélkül, hogy a többi mozdult volna. Később egy lelőtt fogolylyal a kertben produkálta ezt és azután apportiroztatta, illetve egyenkint előre küldte, visszahívta és közbe egyik-másikkal, a melyiket én jelöltem meg, el is hozatta. A vizslák között volt két Plebán-fóle irsetter, egy pointer és 5 német vizsla, mind szenvedélyes apportőr. Azt is láttam, hogy a mezőn egyszerre 3—4 vizslát vezetett s ott is ugyanezeket mutatta be velük. Ha szukák tartása általában, de különösen akkor, ha több kan is van a háznál, továbbá a félévként jelentkező koslatás jelentkezése, a terhesség* és a szoptatás ideje alatti hasznavehetetlenség miatt oly szerfölött alkalmatlan nem volna, akkor azoknak, kik ritkábban vadásznak azt lehetne tanácsolni; hogy a fogoly és szalonka vadászatokra csakis szuka vizslát használjanak. * A tapasztalat azt mutatja, hogy a terhes vizslának mérsékelt használata a vadá­szaton jó befolyással van, a kölykök vadászati tulajdonságait illetőleg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom