Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

.4 vadászai 567 tek nem nagy kitérjedésűek, hárman vagy négyen több eredményt érnek el, mint egy sereg közepes vagy épen rossz puskás. A vadászat sikerének biztosítása czéljából a következő eljárás követendő. A vadászat napjának reggelén a pagony különböző részeibe, hol rendesen szalonkák találhatók, megbízható egyéneket kell hajnali-lesre küldeni. Miután azonban megtörténhetik, hogy hajnalban aránylag kevesebb szalonka látható, mint a mennyi tényleg van, ha a hajnali-les nem sok reménynyel kecsegtet, a les után a legjobb helyeket vizslával kell lekerestetni, hogy kellőleg meg­győződjünk, vájjon érdemes-e hajtóvadászatot tartani. Kora reggel a szalonkák röbbenékenyek, tehát a vizsla ós vadász mellett nem maradnak el észre­vétlenül. Ha elég szalonka van, akkor a szükséges előkészületekkel nem szabad sokáig késedelmeskedni. Különben a vadászokat, hajtókat és a szalonkákat elég idő van kifárasztani még akkor is, ha a vadászatot déli tizenkét- vagy egy órakor kezdenők. Hajtókul legjobb 15—18 éves suhanczokat fogadni. A hajtókat figyelmeztetni kell, hogy minden felkelő szalonkát kiáltással jelezzenek; ha esetleg egyik-másik azonban rigót, mátyást vagy baglyot nézne szalonkának, nem szabad túlságosan rossz néven venni tőle, mert az eredményt kevésbbó veszélyezteti az, ha egy párszor hiába várjuk a hamisan jelzett sza­lonkát, mintha a szalonka előleges jelzés nélkül vág el mellettünk. Kellő gyakorlat után a valódi vadat hamar megtudják különböztetni s legfennebb egy-egy fogoly hozza zavarba, mely különben a kiröbbenése pilla­natában még egyik másik vadászt is tévedésbe ejti, habár a gyakorlott vadász a fogoly zajos felröbbenését a szalonka bagolyszerű szárnycsattogásával soha sem véti össze. A szalonka hajtóvadászatánál igen fontos továbbá a puskások ezélszerü elállítása. Oly napokon, midőn a szalonkák jól kitartanak a puskások kétharmada vagy legalább nagyobb része, ha a hajtandó állab nem nagyon sűrű és a lövés­ben nem akadályozza, a hajtók közé osztandó be. Ellenkező esetben, ha t. i. a szalonkák nagyon rebbenősek, az összes pus­kások elől állitandók fel, de úgy, hogy egy része az oldalokon átrepülő sza­lonkákra is lőhessen, illetve azokat láthassa. Ha az időjárás se nem nagyon meleg, se nem igen zord, akkor a pus­kások nagy része szintén elől állítandó, ele kettő jobbról és balról, a mozgó szárnyon menjen, kik közbe-közbe nemcsak lőhetnek, hanem azt is észlelhetik, hogy a felvert, de lövésre nem került szalonkák hová húzódtak, mi a vadászat eredményére nagyon fontos, ha nem is értünk egyet azokkal, kik szerint minden egyes ilyen szalonka azonnal felkeresendő, mert ha a szalonka vissza­repült a járás megkétszereződik és háromszorozódik, gyakran az egész terv dugába dől, a kereséssel sok idő vesz el és az eredmény kevés lesz. Az első öt-hat hajtásból meg lehet tudni vajon sok, vagy kevés a szalonka. Az első esetben nem érdemes egy darabért visszamenni, mert úgy is van kilá­tás, hogy ennyit mindenütt, sőt többet is találhatni; a második esetben ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom