Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

A vadászat 563 Hogy a fiatal vizslát az erdőben kezdettől fogva rövid keresésre szoktassuk, legkönnyebb és legbiztosabb módja az, hogyha úgy idomítjuk, hogy a füttyre és hívásra feltétlenül engedelmeskedjék. Az engedetlen, az erdőben ide-oda száguldozó vizsla, ha még oly mereven állja is a vadat, teljesen hasznavehetetlen és nem versenyezhet a lassú ebbel, mely talán az állásban nem is egészen megbízható. A mi a csengetyű használatát illeti, ezt én azért tartom fölöslegesnek. mert a csengő épen akkor nem szól, mikor a vizsla áll ós azonkívül a sebes vizsla úgy is több zajt csinál mint kellene s ha ehez a csengetyű csilingelése is hozzájárul, a legtöbb szalonkát idő előtt felveri. A bokrászásnak egyik legnagyobb előnye, hogy a vadász teljesen független, másokhoz kötve nincs s akkor gyakorolhatja, midőn kedve tartja és ideje engedi. A bokrászásra legalkalmasabb idő, délelőtt 9 órától délután 3 óráig, de azért korábban, illetve későbben is akárhány szalonka jól bevárja a vizslát ós vadászt. A szalonkák megérkezése utáni első hét a bokrászatra nem igen alkalmas, mert egyrészt a szalonkák kevesebb száma folytán bizonytalan, másrészt az első időben csakis a »kéklábú«-akat találjuk, melyek rosszul tartanak; azonban nincs kizárva az, hogy a bokrászat bizonyos körülmények között már az első napokban eredményes legyen. Legeredményesebb a bokrászat, ha az u. n. bagolyfejűek megjöttek; ezeknek száma nagyobb is és jobban is tartanak, mint amazok. Derült, csendes, verőfényes napokon lehet a legtöbb sikerre számítani; az ilyen napokon nemcsak jobban tartanak és lassan repülnek, hanem a szélcsendben felkelésüket és beszállásukat is tisztábban hallhatjuk, mint szeles időben, mi az egyedül járó vadászra igen fontos, mennyiben az elhibázott vagy elnézett szalonkát újból felkeresheti. Ha a tavaszi időjárás zord és száraz, akkor a szalonkákat mélyebb fekvésű, nedves helyeken kell keresni; ellenkező esetben, midőn a tartós esőzés következtében a mélyebb helyeken sok viz gyül össze, a szalonkák a szárazabb magaslatokra húzódnak, mert sem a túlságos szárazságot, sem a fölösleges nedvességet nem szeretik. Midőn a húzás idején erősen fagy, legbiztosabban a nedves helyeken, erdei patakok mentén, források mellett találhatók, egyszóval oly helyeken, hol a talaj a férgészésre alkalmas. Eg}

T kitűnő szalonka vadász ós egyszersmind figyelmes észlelő azt tapasztalta, hogy mióta lakhelyének környékén a nagy terjedelmű, mocsaras vagy vizzel borított területeket csatornázás által kiszárították és fenyőfélókkel beültették. a szalonkák közvetlen megérkezésük után sokkal szívesebben tartózkodtak a lombos állabokban, hol az eső és a nap a talajt hamarább megolvasztotta, mint az árnyékosabb fenyvesekben. A szalonkák húzás alkalmával előszeretettel feküsznek a rétek és mező szélén levő tüskebokrokban, nyárfa és fűzfa sűrűségekben. Schiuertzel főerdőmester oly helyeken is találta, hol sok páfrány volt; azonban az. hogy valaki rendkívül sok szalonkára akadjon, inkább 36*