Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
552 Az erdei szalonka B. hédervári erdőmester Magyaróvártól egy negyedórányira, napfelkeltekor egy őszibuza vetésen legalább 1000 darabot számláló madárcsapatot látott. Kezdetben bíbiczeknek nézte, de amint közeledett, nem csekély meglepetésére kitűnt, hogy szalonkák, melyek 30 lépésnyire bevárták s akkor felkelve, 200 lépésnyire ismét beszállóttak. Miután családjával utazott, fegyver nem volt nála s igy nem lőhetett reájuk. Ugyancsak a Fertő vidékén történt, mintegy tiz év előtt, hogy R. gazdatiszt a süttöri béruradalom szobavölgyi határrészének, körülbelül tiz holdnyi csepőtésében, egy hideg tavaszi nap, ötödmagával hatvannál több szalonkát lőtt. 1880 őszén Fabinyi Gusztáv barátomat, jelenleg kir. táblai biró, egy délután kikisértem Kolozsvárt a kajántói vágásba, hol akkor igen jól lehetett szalonkára bokrászni. Midőn a helyszinére értünk, találkoztunk egy monostor-utczai szatócscsal, — a nevére nem emlékszem — kinek már 19 darab szalonka lógott a tarisznyáján. Ugyanazon, körülbelül 15 holdnyi területen, ahol ez a 19 darab esett, Fabinyi barátom, 3 óra lefolyása alatt, még 12 darabot lőtt. Azonban nagyobb számban sehol sem lehet a szalonkákat találni, mint a görög tenger szigetein, midőn a Balkánon hirtelen nagy havazások vannak. Egy angol szolgálatban álló kapitány, kinek szavahihetőségéhez kétség nem fér, többször elbeszélte, hogy p. o. Ithaka szigetén a behavazott hegység lejtőin, megérkezésük első napján 6—8-ával voltak a szalonkák egy-egy olajfa bokor alatt. Hogy a déli tartományokban, különösen a szigeteken, néha nagy csapatokban, sőt néha nappal is érkeznek, bebizonyított tény. Ez abból is kitűnik, hogy vonulási napjukat előre nem határozhatják meg, tehát ösztönüket követve és az időjáráshoz alkalmazkodva, a hosszú, fárasztó tengeri út után. vagy ha vihar fenyegeti, tekintet nélkül a nap szakára, ott szállnak be, hol az első alkalmas pihenő hely kínálkozik. A »Manuel du Chasseur« stb. cz. munkában az áll, hogy a szalonkák nyáron az Alpok ós Pyrenáusok csúcsain vannak s az első havazások után, onnan lehúzódnak az alacsonyabb dombok erdőségeibe, hol márcziusig maradnak. Csakis a mocsaras erdőkben marad egyik másik tovább s mint a legnagyobb ritkaságot említi a munka írója, hogy egy néhány darabot Poitou-ban április havában lőtt. A szalonkák vonulásuk alkalmával a száraz földön, nincsenek abban a kényszerhelyzetben, hogy éjjeli útjukat akaratuk ellenére is folytassák, míg a tengeri út alkalmával akárhányszor megtörténik, hogy a szél, vihar gátolja rendes haladásukat s midőn megvirad, még a sík tengeren vannak, tehát nappal is folytatni kell útjokat. Különben is ez annál kevésbbé feltűnő, mert a szalonka nem tisztán éjjeli madár, sőt nappal is igen szeret férgószni. Az újabb időben azt állítják, hogy Németországban a szalonka egy nyáron kétszer kőit. Ha ez azonban így volna, akkor őszszel jóval több szalonkát és főleg még sok egészen ki nem fejlődött példányt kellene találni, mit a tapasztalat egyáltalán nem igazol.
