Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

Természetrajz 553 Feltéve, de meg nem engedve, hogy az erdei szalonka nálunk csakugyan kétszer kőit, ez a tény valószínűtlenné teszi azt, hogy a melegebb égöv alatt szintén költene, mert az ily gyakran ismétlődő költés ezen madár erejét felülmúlná ; különben is egyetlen vándormadárról sem ismeretes, hogy egy évben háromszor költene s hogy általában az idegenben fészkelne. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy mily nagy mennyiségre rug azon szalonkák száma, melyeket vonulásuk alkalmával tavaszszal és őszszel lőnek ós fognak, ha továbbá meggondoljuk, hogy a fecskék, melyek nálunk kétszer költenek, továbbá a gólyák és más vándor madarak, melyek az ember üldözésének nincsenek kitéve, észrevehető szaporodást nem mutatnak: ezen gyanítás nem egészen alapnólküli, kivált ha meggondoljuk, hogy a szalonka fiainak száma aránylag nem nagy. Oszi lesen, a szalonkának a fejezet elején említett halk kerregését, alkonyatkor, de napközben is hallottam, de tavaszszal ritkán ós csak akkor, ha párosával keltek fel. Egyes szalonkánál ez mindig annak a jele, hogy mindjárt be is fog szállani; a leggyakrabban hallottam ezen hangot, ha a vizslát észrevették. Winkellnek azon nézetével szemben, »hogy az őszi visszavonulás alkalmával aligha maradnak a szalonkák egy napnál tovább nálunk«, kételyemet azért nem hallgathatom el, mert nem egyszer volt alkalmam egyes szalonkákat napokon át, nem ugyanazon területen lianem majdnem ugyanazon helyen találni. Hogy ezen szalonkák ugyanazok voltak, melyeket előbb láttam, abból hiszem, hogy a környéken egyebütt, habár a legpontosabban megkerestem,. egyetlenegy darabot sem találtam. Ily hosszas maradásra a dús táplálék indíthatta, mert az illető erdőcskében sok marhát legeltettek s igy ezen esetet, a helyi viszonyokból eredő kivételnek lehet tekinteni. G-ondos és pontos észleleteim alapján merem állítani, hogy a szalonkák rendesen hosszasabb ideig maradnak egy helyen. Áltálában azt hiszem, hogy a vonulási idő alatt több, mintegy három, négy szakaszban jönnek meg hozzánk és a figyelmes észlelő előtt hamar feltűnik, hogy ezen messziről jövő vándorok, kezdetben igen könnyen ejthetők el, és hogy az alkalmas területeken ismételten szalonkák találhatók. Ezen fő vonulási szakaszok között is érkeznek kisebb számban olyanok, melyeket vagy az időváltozás, vagy párjuknak elveszte stb. késleltetett. Annak igazolására, hogy azon természettudósok, kik azt hiszik, hogy a szalonka nálunk 24 óránál tovább nem marad, talán mégis tévednek, a következő tény szolgáljon: Egy meglehetősen kis területen, két egymásutáni nap délutánján a szalonkákat hajtókkal erősen megzavartattam s több darabot lőttem is, hanem 8—10 darab azért mégis maradhatott. Nagyon meglepett tehát, midőn a harmadik napon az egész környéken, még a legjobb helyeken sem volt egyetlen szalonka található, miből azt kellett következtetnem, hogy mind elvonultak. Hazamenet egy másik erdőrészben mégis szerencsét próbáltam, mert azt hittem, hogy a