Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

Természetrajz 551 körül van. mert amennyire ismeretes, Európa déli félszigetein nem kőit. Tulajdonképeni hazája Európa és Ázsia északi része, azonban nálunk is aránylag szép számmal kőit a Kárpátokban, sőt nem ritkán Moson-, Sopron-, Yas- és Zalamegyék erdeiben is; Németországban az Alpoktól északra majdnem mindenütt kőit, hol alkalmas területet, nagyobb kiterjedésű s főkép hegyes és vegyes állabú erdőségek, rétekkel és lápos területekkel váltakoznak; különösen az öregebb állabokat kedveli, melyeknek talaját a lehulott tűlevelek, lomb és galy vastagon borítja. A szalonkák éjjel vonulnak, főleg holdvilágos, vagy tiszta csillagos éjjeleken; sötét vagy borús éjjel soha, vagy csak a kényszerűség által hajtva. Azok az egyes vonuló példánj^ok, melyeket elvétve, világos nappal láthatni, valószínűleg felvert szalonkák, melyek valami okból kénytelenek voltak pihenőhelyüket elhagyni. Sokkal nehezebb annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a szalonkák egyeyikint vagy csoportosan vonulnak-e ? A legtöbb vadászati író szerint egyenkint vonulnak s ezeknek annyiban igazuk is lehet, hogy rendesen meglehetősen szétszóródva találhatók; azonban akárhány esett van, mely épen az ellenkező nézet mellett bizonyít. Honnan van az p. o., hogy Wildungen annak idején abban a kis előrerugó erdőcskében, hol délelőtt ötödmagával és ugyanannyi vizslával, meggyőződése szerint mindent a legjobban lekeresve, egyetlen szalonkát sem talált, ugyanaznap este mégis tíz, tizenkét darabot látott. Mi az oka, hogy néha négy-öt hajtásban nem található semmi s a hatodikban minden szalonka együtt van ? 1897. óv tavaszán a soproni Dudles erdőben a húzás idején, öt este hiába foglaltuk el rendes állásainkat, nem láttunk egyetlen hosszúcsőrüt se, pedig a környéken már mindenfelé javában folyt a liúzás. Hatodnap az egyik erdőőr azon jelentésére, hogy a klimpai határnál, délelőtt három szalonkát vert fel, este öten ezen a helyen állottunk fel s íme, mindenikünk tett legalább egy lövést s három darab aggatóra is került. Másnap ugyanezt a vágást hajtattuk meg s még öt darab került aggatóra, míg a többi öt vagy hat hajtásban talán összesen csak két darabot láttunk. Megjegyzem, hogy az első hajtás, melyben a sok szalonka volt, a hajtók kevés száma és az új vadőr tájékozatlansága folytán a képzelhető legrosszabbul ment s így a szalonkák nagy része fel sem kelt a hajtók elől. Ismeretes dolog, hogy a szalonkák akárhány helyen egyszerre nagyobb számban érkeznek, miért volna tehát ez nálunk lehetetlen ? A szalonkák tömeges fellépéséről több feljegyzés ismeretes, melyek ha nem is bírnak bizonyító erővel, ezen tényt többé kevésbbó valószínűvé teszik. így 1773-ban Normandiában Evreux-nél egy paraszt a szabad mezőn 50—60 darabból álló csapatból lőtt egy néhányat. Mainben, Francziaországban egy keskeny erdőterületen, egj-etlen vadász 80 darabot látott s ebből 18-at lőtt. 1854-ben Eichendorf tanácsos sedlitzi birtokán, a Kárpátok északnyugati lejtőjén, három vadász egy nap száz darabon felül lőtt. Eiigen szigetén 1867-ben Platen erdészjelölt 199 szalonkát lőtt; ugyanott Siebenlist hasonló mennyiségű darabot nem egyszer fűzött aggatóra. 1828-ban október 16-án Schuszter