Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
A német vizsla idomítása és vezetése 43 hosszabbra eresztjük és lassan mozogni kezdünk; előbb körülötte, késó'bb tőle távozva, a vezényszót közbe ismételjük s ha szükség a vesszővel vagy korbácscsal gyengén a farára is legyintünk. Ily módon igen hamar megtanul szóra készséggel leülni. Egy pár sikerült gyakorlat után az ebet ülve hagyjuk s a szobából is kimehetünk; ha ekkor is nyugodtan maradt ne fukarkodjunk a dicsérettel, sőt egy jó falatot is adhatunk neki, mire a tanitást bevégezzük. Ha azonban felkelt, akkor a gyakorlatot az »ülj le« vezényszót erélyesebben hangoztatva elölről kezdjük. A következő gyakorlat a »hasalj!« (»couche!« »down!«). E czélból az ebet leültetjük a »hasalj« vezényszót többször ismételve balkezünkkel vállánál fogva lenyomjuk, mialatt jobb kezünkkel mellső lábait előre húzzuk; ha igy a kellő helyzetbe lenyomtuk, balkezünket a fejére előcsúsztatjuk s anélkül, hogy fejét túlságosan leszoritanók, a két mellső lába közé helyezzük. Nem is kell sok gyakorlás hozzá, hogy az eb ezt vezényszóra megtegye, ha a »jer ide!«-, »ülj lek és »feküdj !« gyakorlatokat egy párszor nyugodtan ismételjük. Arra azonban szigorúan vigyázni kell, hogy oldalra ne feküdjön, fejét fel ne emelje, még akkor se,, ha az idomitó helyiségben magára hagyjuk. Kezdetben minden tanítási órában ismételjük sorrendben a tanultakat s addig ujjat ne kezdjünk, mig az előzőket tökéletesen nem tudja. Ha fél eredménynyel, immel-ámmal végzett munkával megelégszünk, a növendéket a hanyagságra és engedetlenségibe idomítjuk. A következő gyakorlat czélja az ebet vezetékhez szoktatni. Miután már az eddigi gyakorlatokból a póráz hatását ismerni tanulta, ha az idomitó helyiségben körülvezetjük, alig fog makranczoskodni; de ha mégis megteszi s például lefekszik, akkor a korallnyakló segítségével addig húzzuk előre, mig lábra áll ós megindul, evvel rendesen nem is késik sokáig, mert a korallszegek érzékenyen szúrják. Ilyenkor a korbács nem ér semmit, még akkor sem, ha más valaki hátulról üt rá. Mihelyt a vizsla a korall hatásának engedve feláll s elindul anélkül, hogy a pórázt ránczigálná, meg kell dicsérni; ezután minden további fáradság nélkül sikerülni fog a szobában ide-oda vezetni. A vezetésnél a rövidre fogott pórázt ugy tartsuk, hogy az eb feje mindig baltérdünk közelében legyen. Váltakozva majd balra, majd jobbra megyünk s arra ügyeljünk, hogy a balrafordulásnál a pórázt jobban meghúzzuk és a jobbrafordulásnál tágabbra ereszszük, mert utóbbi esetben az eb nagyobb körben halad, mint a vezető. Már ezen gyakorlat által is megszokik mesterének mozdulataira ügyelni, mi fontos előkészület a mezei vezetésre. Végre vezetés közben többször megállunk, leültetjük, hasaltatjuk s ha itt-ott szükségessé válnék a póráznak egy rándításával vagy egy korbács legyintéssel gyorsabb engedelmességre ösztökéljük. Mindenesetre igen előnyös hatással van, ha az idomító minden parancs előtt élesen piszszent és kezét felemeli. Végre eljött annak is az ideje, hogy a növendékeket a szabadba vezessük, de csak oly rétre vagy mezőre, melyről az esetleg ott levő vadat előzetesen elzavarták. Itt szabadon ereszthetjük, hogy jól kifussák s kitombolják magukat, mi a növekedésben levő állatnál nagyon kívánatos, mert fejleszti a tüdőt s az izmokat és a társaival való játszás élénkebbé
