Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A császármadár
524 A császármadár kimenekülni s csak akkor lett nyugodtabb, midőn egy másik testvérkéjét is megfogva, melléje helyeztem. A nyugalom azonban nem sokáig tartott; 15—20 lépésnyire egy boróka bokor mögül anyjuk aggódó hívását hallva, elkezdtek ijedten pityegni, mire anyjuk feltartott fejjel, nyújtott nyakkal folyton közeledett, miközben nem szűnt meg a kölcsönös hivás. Végre a tojó két méternyire közeledett hozzám s amint megállott, észrevette az elembe helyezett sapkát ós tartalmát. Felfújódva, felborzolt tollazattal, mintha ijeszteni akart volna, lekuporodott, mint a felrepülés előtt szokta tenni. Én nyugodtan maradtam s balkezemmel a tacskómat csitítottam, mely látva a madár támadó szándékát, hajlandó volt azt viszonozni. A csibéknek további vészkiáltása anyjukat támadásra késztette. Mint a dürgő kakas, felborzolt tollazattal, leeresztett fejjel, szemeit reám irányítva, hangos »ruck-ruck!« kiáltással ugrott elébe tartott kezemnek és csőrével egy párszor erősen reávágott. Másodszor is ismételte a támadást, de nem volt képes fiait kiszabadítani. Midőn látta, hogy második támadása is eredménytelen volt, a haragtól, vagy talán a nagy erőmegfeszítóstől elernyedve, felszállott a legközelebbi fára s csak időnkint felelt fiai hívására. Szívesen vártam volna, vájjon mire fogja elszánni magát, de a részvét győzött kíváncsiságom fölött s foglyaimat szabadon bocsátottam. Egy bükkfa mögül, hová elrejtőztem, láttam, hogy anyjuk fiait hangos hívással összegyűjtötte s velük a sűrűben eltűnt.« Mihelyt a csibék annyira megnőttek, hogy fára szállani képesek, hozzájuk csatlakozik a családapa is és kirándulásaikon mint gondos őr és védelmező kiséri. Egyesek kétségbe vonják ugyan ezt, de én saját tapasztalataim után is állíthatom, hogy az öreg kakas a csapattal szokott lenni s ezt utoljára 1893. augusztus végével volt alkalmam észlelni. A mondott időben ugyanis a karatnai (Háromszókmegye) erdővéddel császármadarakra bokrászva, amint az első csapatot a vizslám előttem felzavarta, első lövésemre véletlenül az öreg kakas esett le, mint az első, mely a földről felemelkedett. Dr. Wurm még korábban észlelte, mennyiben a fiatalok még egészen aprók voltak s mint apró tollgomolyagok röpködtek ágról-ágra a két öreg után a fa koronáján fölfelé. A fiatalok körülbelül szeptemberben színesednek ki s ekkor a kakasok a tojóktól erősebb színezetük, tisztább fehérjük és nagyobb rózsáiknál fogva megkülönböztethetők. A fekete torokfolt csak a következő év nyarán színesedik ki teljesen. A császármadár vedlóse májusban kezdődik s augusztusban végződik. Az öreg kakasoknál augusztusban, a fiataloknál csak szeptemberben fejlődik" ki az uj fekete torokfolt, s ez a vedlés folyamatának utolsóelőtti mozzanata, melyet befejezésül a lábujjak tollsertéinek megújulása követ. A császármadárnak még több ellensége van, mint a nagyobb fajdféléknek. A ragadozó emlősök közül, habár ritka, a hiúz; a vadmacska és nyuszt azért is igen veszedelmesek, mert még a fán alvó madarat is képesek belopni ós elfogni. A róka főleg a kotló tyúkokra veszélyes és a fiatal csibéket pusztítja, de néha az öregeket is sikerül megfognia, miben a hermelin, nyest
