Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A császármadár
522 A császármadár változata van, melyeknek Valentinitsch idézett munkájában, egész sorozatát adja. A fiatal csibék pityegnek. A császármadár táplálékát növényi és állati anyagok képezik. Növényi táplálékai: a különböző fanemek rügyei, a mogyoró, éger, nyir barkái, az avarfű, fekete- ós vörös áfonya fiatal hajtásai, zsenge fű ós lomb, mézkerep, mindenféle erdei bogyó ós gyümölcs, milyenek az áfonya, málna, szeder, veres berkenye, veres- és fekete bodza, boróka, medvegerezd, kánya-bangita, galagonya, fagyöngy stb., a legkülönbözőbb magvak, mint a babó, vadlencse, bükkmakk, ritkábban a tölgy makkja. Nyáron az állatország bőven szolgáltat rovarokat, csigákat, férgeket, nevezetesen legyeket és pókokat, hangyákat és hangyatojást stb., melyeket erős lábaival a földből könnyen kikapar. Fogságban tartva, megeszi a gabonát, hajdinát, almát, körtét, a káposztalevelet és a szőlőt is. Erős zúzája megkívánja az emésztésre okvetlenül szükséges kavicsokat, melyekből néha 2"0—5'2 gr. is található benne. Télen, ha a hó és fagy miatt nem képes kavicsokat szedni, apró csigahéjjak, vagy kemény magvak pótolják azokat. így dr. Wurm 1891. november havában egy igen öreg tojó zúzájában egyetlen kavicsot sem talált, hanem a cseregalagonyának 44 darab, többékevésbbó kopott magját. Staats v. Waquant-Geoz elles egy császármadár zúzájából egyetlen darab 27 gr. nehéz kavicsot vett ki. A császármadár szaporodása a többi erdei tyúkok szaporodásától első sorban abban különbözik, hogy a császármadár egynejüségben (monogamiában) él. Az ivarérettség beálltával, tehát a születésök utáni első tavaszon, a párok élethossziglan egyesülnek, de azért ezen egyesülés nem zárja ki, különösen a kakasok részéről az adandó alkalomadtán előforduló hűtlenségi eseteket. Különben a tojók se maradnak sokáig bús özvegységben; ha valamelyikének óletpárja a gyilkos ólomnak vagy más balesetnek áldozatul esett, a rendesen bőviben levő kérők közül azonnal választ helyettest. Nem egyszer fordult már elő, hogy egy tojó mellől egy pár nap leforgása alatt, csalsíppal 3—4, sőt több kakast is ellőttek. A császármadárnak nincsenek bizonyos dürgőhelyei, mint a nagyobb fajdoknak, hanem a párok állandó tanyájukon sípolva hívogatják egymást ós a szomszédos párokkal jó egyetértésben élnek. A kakas felborzolt bóbitájával ós toroktollaival, leeresztett szárnyaival és legyezőszerűen kifeszített kormányával bohókásan ugrálva szépeleg kiválasztottjának s megtermékenyíti. Az esetleg közeledő vetélytársat azonnal dühösen megtámadja s elkeseredett küzdelem kezdődik, hogy a tollak csak úgy repülnek. Néha a két küzdőfel úgy összeakaszkodik, hogy egy lövéssel mindkettő elejthető. Az ilyen küzdelmek beheggedt nyomai elejtett öreg kakasoknak a nyakán, fején tisztán láthatók. Akárhánynak a szemrózsája rongyokban lóg le s nem egy hagyta az egyik szemét a küzdtéren. A kakas általában oly féltékeny természetű, hogy síppal, az év minden szakában, majdnem biztosan lövésre csalható. A dürgés márczius végén, április elején kezdődik. A kakas mindig a fán ülve, megkezdi sípoló, trillázó dalát s többnyire egész éjen át reggeli 7—8 óráig szól, de nem tánczol, mint a fajdkakas s nem veszíti el látását ós hallását. A termékenyítés mindig a földön megy végbe. A diirgós
