Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A fáczán

A vadászai 511 Ragadozó vadak leheteti enné vagy legalább silánnyá teszik a fáczántenyesztóst, ez okból tehát mindaddig, míg a ragadozók száma a minimumra nem apasztatott, fáczánok telepítésére gondolni sem lehet. De a kártékony irtását azután is folytatni kell, ha már a fáczános be van telepítve, mert az ilyen helyek különös vonzerővel bírnak a különböző ragadozókra. Erre nézve legczélszerűbbek a tisztán tartott cserkészútakon felállított csapdák, a rókák szorgalmas ásása tavaszszal, és a bagoly-kunyhó minél gyakoribb frekventálása, A vadászszemélyzetnek egyik legfőbb és legfontosabb feladatát képezi a gondjaira bízott terület megvédése az orvvadászok alattomos garázdálkodásától. A fáczán nemcsak szép, hanem értékes madár is, melynek kézrekerítése megérdemli a fáradságot, mi nem is szokott igen nagy lenni, ha a felügyeletet hanyagul végzik, mert hurokban megfogni vagy éjjel, holdvilágnál a felszálló fáczánokat nem nehéz zsákmányul ejteni. A vadőröknek tehát mindig résen kell lenniök, hogy a rájuk bizott vadat megvédhessék. A hurkok gondos leszedése, az éjjeli portyázás elengedhetetlenek ; az a vadőr, ki feladatát napszámos módra végzi s reggel napfelkelte után ballag ki a pagonyba, hogy naplementekor ugyanazon úton hazatérjen, nem védője pagonyának, hanem öntudatlan czinkostársa a vadorzóknak. Oly vadászterületeken, hol az őszi, illetve a téli vadászatok előtt a szükséges ós a terület nagyságának megfelelő tenyészanyagot nem szokták befogni s bekamrázni, a tyúkok kímélése okvetlenül szükséges s legfönnebb minimalis számú tyúk lelövése engedhető meg és csakis oly helyeken, hol a szomszédok kímélésére úgysem lehet számítani. A fészkek elpusztítását úg}^ lehet megakadályozni, hog}* költés idején a fészkelő helyek közelében való járást a legnagyobb szigorral meggátoljuk s még a személyzetnek sem engedjük meg, hogy ezen időben az utakról letérjen. Szárazfa, virág, gomba, eper stb. szedése a legszigorúbban eltiltandó, mert mint fennebb említettem, épen az ilyen járatban levők a legádázabb ellenségei a fáczánfészkeknek. A megbízhatatlan, veszélyeztetett helyekről legczélszerübb a tojásokat összegyűjteni, tyúkkal vagy pulykákkal kiköltetni és a csibéket vagy mindjárt 3—4 napos korukban vadfáczán-kotló alá lopni, vagy később, ha már elég nagyok, szabadon ereszteni. Az etetők, hintők készítése igen fontos, mert a szorgalmas etetéssel nemcsak jó erőben tarjuk a téli szükség idején fáczánainkat, hanem megakadályozzuk azt is, hogy a pagonyban szétszóródjanak; az etetőhöz szoktatott fáczánok mindig az etető körül tartózkodnak. A fáczán-etetők hosszúkás négyszögű, sarkain bevert, négy czölöpön álló födelek, melyeknek eleje jóval magasabb, mint a hátsó, mely a földet csaknem éri, azaz annyira van a földtől, hogy a fáczánok könnyeu kifuthassanak alatta. Az etetők méretei különbözők lehetnek. Szélessége átlag 1'50—2"00 m., hoszszúsága 2—3 m., magassága elől 1—T40 m., hátul 025 m. Hátul azért hagyják oly alacsonyra, hogy ha valamely ragadozó madár élőiről az etető alatt levő fáczánokra csapna, ezek hátul kimenekülhessenek. Az etető fedelét legtöbbnyíre nádból, egyes helyeken erős karókra rakott gatyakból és gyeptéglákból