Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A fáczán

508 A fáczán Sűrű bozótokban, borókás szedres alatt nagyon szeretnek a fáczánok meglapulni, kivált ha az időjárás meleg ós többször kergették fel őket; szálas erdőben azonban, hol nincsen bokorzat, a legelső nesz hallatára lábra kapnak s igyekeznek a szélek felé, hol rendesen bokrosabb s hol elrejtőzhetnek. A kakasok ehez különben is jól értenek. Az első esetben czélszerű kisebb hajtásokat venni, a másodikban nagyobb hajtások vehetők. Olyan helyekre, ahol a fáczánok a hajtásból kisurranni, vagy több hajtásból összefutni szoktak, néhány embert kell rendelni, kik ott fel s alá járkálván, köhécselvén, azt megakadályozzák. Legjobb a következő hajtásokat hajtókkal körül állítani vagy — ami még czélszerübb — rémczafatokkal körülzárni, hogy a vad azokból ki ne menekülhessen. Hajtatni mindig arra felé kell, a merre a fáczánok rendesen szállani szoktak és úgy kell intézni, hogy a hajtás mindig a még meg nem hajtott, de meghajtandó terület felé történjék, mert így a lövés nélkül elmenekült fáczánok a következő második, harmadik hajtásban ismét puskacső elé kerülnek és a hajtók esetleg a megsebzetteket is megtalálják. Az utolsó p. o. mező szélén levő hajtást természetesen visszafelé kell hajtani, mert különben a fáczánok a hajtók feje fölött visszafelé repülnek. A kinek a puskások közül a rendező kedvezni akar, azt a hajtókkal szemben, de mindig a sarkon állítsa fel és a hajtás vége felé a haj tó-vezetők szorítsák a hajtást az illető sarok felé. A szárnyakon rendesen csak a hajtás vége felé szokott néhány fáczán felszállani, melyek az elől álló puskásokat észrevették; néha azonban a terepviszonyok, illetve az állab minősége olyan, hogy épen a mozgó szárnyakon levő puskások felé repül a legtöbb fáczán. A vadászokat legfőnnebb 60 lépésnyire szabad egymástól állítani, mert különben a két puskás között magasan repülő fáczánt a göbecs nem érné el biztosan. A hajtók a legnagyobb csendben álljanak fel, hajtás közben semmi lármát ne csapjanak, csak a fákat ütögessék, illetve a bokrokat zörgessék botjaikkal. Ha kakas kel fel előttünk, a vezetők kiáltsák: vigyázz, vagy »tire haut«. A fáczán a hajtásban igen óvatos; ha tisztáshoz vagy nyiladékhoz ér, vagy a vadászt észreveszi nem igen kel fel. A következése ennek, hogy a puskások vonala előtt lassankint összegyűlnek, hol előre, hol hátra futkosnak és ha a hajtók már egészen közel vannak, tömegesen egyszerre, mint mondani szokták, csokorban szállnak fel, úgy hogy a legtöbb lövés nélkül menekül el. Ott, hol a fáczánvadászat alkalmával más vadat lőni nem kívánnak, azzal segítenek e bajon, hogy a puskások előtt, mint egy 30 lépésnyire, körülbelül 40—50 cm. magas sövényt csináltatnak. A fáczánok mihelyt a sövényhez érnek azonnal felrepülnek s így összetorlódás nem jön létre, a nyúlak pedik visszafordulnak s a hajtó vonalon visszatörnek. Más módja a fáczánok felrebbentésének az, hogy mikor a hajtók körülbelül 100 lépésnyire közeledtek a vadászok vonalához, megállanak és a fákat erősen kopogtatják; erre rendesen egy csomó fáczán felrebben. Mikor a lövöl-