Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A német vizsla idomítása és vezetése 37 Az eb jó egészségi állapotáról, a szemek tisztaságából, az orr hidegségéből és nedvességéből, továbbá az eb vidámságából és jó étvágyából nyerhetünk meggyőződést. Az idomítás jóságáról a mezon gyakorlatilag győződhetünk meg. Egy időben olvasni lehetett, hogy vannak vadászok, kik azt kívánták, hogy a heves temperamentuma vizsla, mielőtt az idomításon egészen át nem esett, a mezőt és természetes hivatását egyátalában ne ismerje; de hát ki pazarolna időt, fáradságot és türelmet oly ebre, mely a hivatásához nélkülözhetetlen tulajdonságokkal épen nem bir? Ki vesződnék hónapokon át, s végre mégis hiába, egy csahossal, mely nem egészséges, nem elég erős

; látása, hallása nem elég éles, vagy épen főszerve, az orra rossz s mellette sem gyorsasággal, sem kitartással nem bir ? — Bizonyára senki! De ki tagadhatná, hogy épen a mező azon tér, hol a vizslát észlelni és megítélni lehet ? Vadászatra, hol a puska szól s talán épen sebzett vadat is hajsz oltatnak, egy idomítatlan ebet vinni nem tanácsos, ha az idomítást nehezíteni nem akarjuk. Ellenben szükséges időnkint a szabadba kivezetni, hogy jól kifussa magát s hogy megmutassa, vájjon mit lehet tőle, szaglás és keresési modor tekintetében várni. Ha azt ajánlom, hogy a fiatal vizslát hetenkint legalább kétszer ki kell a szabadba vezetni, magától értetődő, hogy ez csakis a tökéletes idomítás utáni időre vonatkozhatik, mert különben a nyúl kergetést igen hamar megismerné. A vizsla tulajdonságainak kiismerésére czélszeríí olyan nagy kiterjedésű rétet, vagy kopasz szántót keresni, metyen semmi vagy nagyon kevés nyúl van. Ha a vizsla a farkát élénken mozgatja, csóválja, ezt általában az élénkség és érdeklődés jelének tekintették, habár vannak oly ebek is, a melyek farkukat csak keveset mozgatják s ennek daczára igen jól keresnek; tehát ezen szabály sem egészen biztos. Ellenben annál igazabb az, hogy éppenséggel nem érdemes azon vizslával fáradni, vesződni, a melyik orrával a földet túrja s magasan tartott orral soha sem keres, mindig a vad közelébe jön, anélkül, hogy ezt bármi módon jelezné. Ha azonban magasan tartott orral, a széllel szembe keres s a vadat, legyen az bár pacsirta vagy más jelentéktelen madár, már jelentékeny távolságból észre veszi, egyszóval jó orra van, akkor kellő bánásmód mellett kedvező eredményt várhatunk* Ha az ebek állandóan langyos, meleg, nem hig, inkább pépszerű ételt s kevés kemény csontot kapnak, akkor az ötödik évig meglehetős biztonsággal a nyolczadik, kilenczedikig pedig még megközelitőleg meg lehet a korukat határozni, feltéve, hogy különben fogazatuk rendes alkotású. Az ismertető jelek a következők; a második év betöltése előtt a két középső metszőfog hegyei, a harmadik évben a mellettük levő páré s végre a negyedik évben a szélsőké teljesen lekopnak, mi kezdetben a felsőkön észlelhető. Ha a kopás az alsókon is látható, akkor az eb legalább öt éves. Ezzel egyidejűleg a szemfogak csúcsa is lekopik s vagy gömbölyűre, vagy laposra vásik. Hat, hét, nyolcz éves korában a felső metszőfogak csúcsa is lekopik, úgy, hogy a korra csakis a metszőfogak maradványainak kicsinységéből és gyérségéből következtethetünk. * A heves temperamentumu fiatal ebeket nem szokták az oktató idomítás ideje alatt vadhoz ereszteni. Yajjon az orra jó-e, könnyen megpróbálhatjuk, ha játszóhelyükön vagy