Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
4.36 A vizsla felelő kor, teljes egészség, éles látás, finom hallás, jó orr, a körülményeknek megfelelőleg magas vagy alacsony keresési modor, gyorsaság, kitartás, természetes ész, illetve hajlam; mind olyan elengedhetetlen követelmények, melyek közül egyetlenegy sem nélkülözhető. Az idomításnak legjobban megfelelő kort illetőleg a nézetek nagyon eltérők ; de azért a legtöbb abban egyezik, hogy az idomítandó ebnek kilencz hónapnál sokkal fiatalabbnak, vagy két évesnél idősebbnek lenni nem szabad. A ki angol vizslákkal sokat bibelődött, az czélszerünek fogja találni az idomitásnak azon módját, hogy a fiatal kölyket, mihelyt 8 hetes elmúlt s kezd magától valamit tenni, mint a gyermeket oktatni, tanítani kezdjük. Az önkéntes, ösztönszerű tevékenység p. o. az ülés, képezze a tanterv alapját; az olyanról, mit az eb magától megtesz, menjünk át más dolgokra, de soha se téveszszük szem elől, a növendékekkel megértetni, hogy a tanítás komoly s hogy a vele való foglalkozás nem játék, mint azt kezdetben akárhány növendék képzeli, sőt a mélyebben nem gondolkozó szemlélő is hiheti. Yalószinüleg ez az oka, hogy az oktató idomítást igen gyakran és tévesen »játszva tanításnak« nevezik. Az oktató módszer egyik ismert hive a következőket irta: »Az ebek játszva tanulnak«; ezalatt azonban csak azt értette, hogy »könynyen és gyorsan.« Miután azonban a tanítás a tanítótól sok meggondolást követel, csak kevesen boldogulnak vele. Hogy a fajta, a nevelési mód, testalkat, nemi- és más tulajdonságok mennyire tekintetbe veendők a tanítás korábbi vagy későbbi megkezdésénél, nem szorul részletes megvitatásra. Egyébiránt a 10—12 hónap közötti kor a legalkalmasabb és azt sem fogja senki kétségbe vonni, hogy gyakorlati szempontból, oly vadásznak, ki nem tarthat több ebet, mint amennyire épen szüksége van, nagy előny, ha ebét 6—8 hónappal előbb használhatja. Az ebnek korát háromnegyed óv után nem nagyon nehéz meghatározni, habár azért a legnagyobb óvatosság mellett is lehetséges, hogy a három éves eb másfél évvel fiatalabbnak látszik s megfordítva; mert a táplálék minősége nagy hatással van a fogazatra, pedig az első időben a kort csakis ennek alapján állapíthatni meg.* * A fogak lehetnek »tej-, pót- és állandó fogak« alakjuk szerint pedig metsző-, szem- és zápfogak. Elől vannak a metszőfogak s ezek után hátrafelé sorban következnek a szem- és zápfogak. Ezen utóbbiakból a felső álkapcsokban 6—6, az alsó állkapcsokban 7—7 van. A zápfogak közül az alsó állkapocsban az ötödik, a felső állkapocsban a negyedik a legerősebb, ezek a szakító fogak. Ugy a felső- mint az alsó állkapocsban hat, felfelé szélesedő, háromoldalú metszőfog van, melyek közül a legszélsők, jobbra és balra, a legnagyobbak. A metsző és zápfogak között fennt és lennt, mindkét oldalon egy-egy, összesen 4 hosszú, kúp alakú, kissé hajlított szemfog van, melyek a zsákmány megragadására és széttépésére szolgálnak. A tejfogak fehérek, a kölyökebnél három-négy hetes korában bújnak ki, de ezek egy pár hónap múlva a pótfogaknak adnak helyet. A metszőfogak körülbelül az ötödik hónapban változnak, ezek után következik a második, harmadik és negyedik zápfog s vagy ezekkel egyideüjleg, vagy mindjárt utánuk kinőnek a szemfogak. Sajátságos, hogy az első, továbbá a hátsó két, illetve három utózápfog nem változnak, hanem állandóan megmaradnak. A fogváltozás rendesen a hetedik hónappal befejeződik.
