Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A wiirtenbergi vizsla 29 vizsla került elő, melyek az észak-németországi kiállításokon szép számban voltak képviselve. Miután ezen ebeket hegyes vidéken kitűnően használhatóknak tartották, hazájukban nem hagytak fel továbbtenyésztésükkel, nem mulasztva el egyszersmind a feltűnőbb hibák részleges kiküszöbölését sem. S ma már úgy vagyunk, hogy a würtenbergi ebek a délnémetországi kiállításokon és Sweiczban szerepet játszanak s részükre a fajtajellegeket is felállították, melyeket a teljesség kedveért itt sem lehet mellőzni. 1. Külalak általában. Nagy, szép, részarányos testalkat, sem otromba, sem nagyon kicsiny, inkább hosszú, mint rövidlábú, kemény csontokkal, a mellső és hátsó végtagokon erős, egyenletesen kifejlődött izomzattal. Komoly arczkifejezése öszhangzatban van méltóságteljes tartásával és megfontolt mozdulataival. Szemben a német vizslával a következő különbségek mutatkoznak: a szin, a feltűnő nagyság, az inkább négyzetes test, de különösen a jellemzetes arczkifejezés, a keskenyebb és hosszabb koponya, az alacsonyabban illeszkedő, kissé csavarodott fülek, a határozottan kiálló nyakszirtcsontbütyök, a hajlott, erős tarkótő és végre a szép formájú és tartású fark. 2. Tulajdonságok. Nyugodt, megfontolt; ha szükség erélyes, tüzes és kitartó, de soha se szeles, a felnevelésben és idomításban nagyon érzékeny, korán fejlődő értelemmel, igen engedelmes, szaglása kitűnő. Gyors ügetésben magasan tartott orral keres s szilárdan áll a nyul és szárnyas vad előtt, mint apportőr használható vizén és szárazon, a kártékonynyal szemben merész, bokrászásra és véres csapán való kerestetésre kitűnően alkalmas s állóra csahol. Megbizható kisérője gazdájának, a leggyöngébb intésre, jelre engedelmeskedik, épen nem egyoldalú, hanem a szó teljes értelmében: használati eb. 3. Fej. A testarányainak megfelelő, inkább nagy mint igen kicsiny, élesen jellegzett, komoly arczkifejezéssel; elülről nézve keskeny és hosszú, oldalról nézve — felülről lefelé — széles. Az orrháta gyengén domborodó s a kissé domború homloktól feltűnő barázda által van elválasztva, a szemöldökcsontok erősen kifejlettek, ugy szintén a járomcsont is. 4. Fülek. A fejhez közepes magasságban illeszkednek, se nem nagyon szélesek, se nem igen hosszak, az arczhoz simulnak s egy kissé előre csavarodva állanak. 5. Szemek. Mélyen fekvők, szúró átható kifejezésüek, szinök világostól sötét-sárgáig változó, igen gyakran a szemszögletében a nyákhártya látható, azonban ennek túltengeni nem szabad.