Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

Fajtajellegek 7 melyek mig esetleg egyrészt a szülők szép alakját örökölték, addig másrészről utódaikban a kuvasz vért mutatják. Aki a beltenyésztéstől fél, válasszon olyan tenyészállatokat, melyeknek származása ismeretes és melyeknek leszár­mazása saját ebeivel, ha távolról is, azonos. E czélból szükséges, hogy a tenyésztők törzskönyvet vezessenek és a törzskönyveket szorgalmasan tanul­mányozzák, mert ki ezt nem teszi, hasonló azon tengerészhez, ki iránytű nélkül evez ki a nyilt tengerre. Gyakran hallhatni állandó fajtákról, ámbár ilyenek nincsenek; mert min­den fajta alá van vetve a változásnak, mihelyt ez lényegesen megváltozott életviszonyok közé kerül. És ezen körülmény a tenyésztőre valódi áldás, mert különben a tenyészállatok nemesítése lehetetlen volna. A változóságot legjob­ban mutatják a vadállatok. Egyetlen kifejezéssel sem történik oly sok visszaélés mint a telivér szóval. Ezt legelőször az angolok oly lovakra alkalmazták, melyek egyrészről keleti úgynevezett arab, berber, török lovak különösen három mén (és több kancza), másrészről a legjobb hazai angol kanczák keresztezéséből származtak és törzs­könyveztettek. Később ezen jelzőt más házi állatfajtákra is alkalmazták, meny­nyiben ezek is nemzedékeken át tisztán tenyésztett keresztezésből származnak, melyeket az angol kifejezéssel higli bred, magasra nevelteknek neveztek. Az említett keleti lovak értékét 100 egységgel jelölték, mi később olyan más faj­tákra is átvitetett, melyeket más, kevésbbé jókkal keresztezésre használtak. Ezen utóbbiak értékét 0-nak vették, tehát a két kereszteződő fajta értéke 100 + 0=100 és ezeknek első terméke = 50, tehát félvér. A félvér tovább telivérrel keresztezve 10l ,j~' ) 0=75 három negyed vér. Ha ilyformán 8 nemzedé­ken át folytatódik a tenyésztés a tört oly kicsiny lesz hogy az ezen tenyésztési termékeket a telivérrel egyenlőnek vehetni; megjegyzendő, hogy már az 5. és 6. nemzedéknél különbség alig vehető észre. A fajta és telivér fogalmak közötti teljes különbség ebből világos, mert minden telivér keresztezésből származott. Aki tehát német telivér-vizsláról beszél, önkéntelenül elismerné, hogy az angol és belföldi német vizsla keresz­tezéséből jött létre. A helyes kifejezés tehát: tiszta német vizsla, ha kimutat­hatólag vérkeverődés nem történt. Igen gyakori eset, hogy egyes utódok jobban hasonlítnak régibb elődeikre, mint a szülőkre; ezt visszaütésnek, citavismus nevezik s leginkább észlelhető kereszteződési termékeknél vagy nagyon heterogen tenyésztési eljárásnál. Arról, hogy valamely szuka »megcsodál« valamely ebet, vagy egy régebbi termékenyítés a későbbi alomra befolyással volna, sokat beszéltek, vitatkoztak már, anélkül, hogy végérvényes eredményre jutottak volna. Némely állat akárhányszor, bizonytalan származása daczára is, tulajdon­ságait nagy mértékben örökli át s ha ezen tulajdonságok feltűnően jók, akkor ez a legjobb tenyészállat; de miután gyakran előfordul, hogy a telivér és tiszta­fajta egyedei rosszul és állandóan rosszul örökölnek át, a tenyészállat kiválasz­tásánál tekintettel kell lenni az esetleg már létező utódokra. Az egyednek intenziv átöröklő képességét egyedi-képességnek (individualpotenz) nevezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom