Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
A kopók 119 Fajtajellegek. A kopók fajtajellegei rendszeresen, úgy mint a más vadászebekéi, Németországban sincsenek megállapítva. Testalkatra hasonlítnak egy kisebb vizslához, csak a fülek rendesen lioszszabbak, de gyakran rövidebbek, mi a keresztezésre vezethető vissza. Szinök feketés vagy sárgásvörös, gyakran fehér jellel. 1. A bajor hegyi kopó valószínűleg a régi hajtócb és a nagyobb tacskó keresztézésébol származik és ezt használhatták a bajor hegyi véreb létrehozásához. 2. A württembergi kopók valószínűleg tiszta utódai a régi Friezek ebeinek. Szinök többnyire sárgásvörös, de a fehér jel gyakori. Az észak-németországi kopók jellegeit többször megkisérlették ugyan megállapítani, de biz ez még eddig csak a kísérletnél maradt. Három törzset különböztetnek meg: 3. A kövikopó (Steinbracke) leginkább Westfáliában, Sciuerlandban van elterjedve. 4. A holsteini kopó a rendes kopóénál erösebb testalkatú; szörözete különösen a, fark alsó felén szintén merevebb; szine sötétszürkétől a feketéig változik, sárgásbarna jellel. 5. A westfáliai kopó nagyon hasonlít 6. a lünneburgi kopóhoz. csak nem oly magas és valamivel könnyebb, több a fehér jel rajta, pl. fehér nyakörv. Színe rozsdasárga vagy sárga és fehér. A kopózás csakis hegyvidéken, hol a vad kevés, engedhető' meg, mert a kopók a vadat rendkívül zavarják. Egyszerre több mint három füzérrel nem kellene soha vadászni; ha a kopók jók, rendesen egy füzér is elegendő. A legjobb kopózási idő kezdete fenyvesekben október, lomblevelű erdőkben, ha a levél lehullott. Meleg, száraz időjárás, kiszáradt talaj megnehezíti a nyom és csapa tartását, míg a nedvesség és frissen esett hó elősegítik. A kopózásnál a puskások elállják a vadak forgóit s az ebek vezetője, kinek a területet jól kell ismernie, először egy vagy két jó kopót ereszt el, s mihelyt ezek egyike elnyiffantja magát, utána ereszti a többit is. Ki sokat kopózott, mindjárt a csaholásról megismeri, vájjon hideg vagy meleg nyomon hajtanak-e, vájjon távol vagy közel vannak-e a vadhoz, vájjon szemre liajtanak-e és nem-e fogtak vagy állítottak meg valamit. Az első nyiffantások rendesen bizonyos időközökkel hallhatók, kivéve, ha a vad közvetlen az ebek elől ugrott, azután mind sűrűbb lesz s a mint az összes kopók összeverődnek, csak ugy cseng az erdő a különböző nüánszú hangoktól, melyeknek hallása a kopóvadász előtt zengzetesebb és elbüvölőbb bármi zenénél. Egyszer ezen sorok íróját egy nem-vadász barátja felkérte, hogy egy rókavadászatra — természetesen puska nélkül — mint néző elkísérhesse. Alig állottunk helyünkre, már hallottam a három kopóm hangját s a mint közelebb és közelebb jöttek, csak úgy visszhangzott az erdő csaholásuktól. »Hallja-e ezt a mennyei zenét ?« súgtam oda társamnak. De ez kezével bedugva mindkét fülét, elkeseredetten válaszolja: »Hol? Nem hallok én semmit, hisz' ezek a dögök borzasztó zajt csinálnak!«
