Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

120 Az agár Az is észrevehető, vájjon az ebek előtt, melyek különben minden vadat egyforma buzgósággal hajtanak, kan vagy nőstény nyúl van-e; a hangjukról nem ismerhető fel ugyan, hanem arról, hogy a kan-nyúl tovább szalad mielőtt cselt vetne, míg a süldő vagy nőstény-nyúl hamarább rászánja magát. Ha a kopók elhallgatnak vagy a nyiífantás nagyon ritka kezd lenni, akkor a vezető siessen a kopókhoz, mert biztosan nyomot vesztettek; ne engedje szétszóródni, hanem tartsa össze, kerítsen egyet velük addig, míg az elvesztett vagy új nyomot nem találnak. Nagyon gyorsan nem szabad az ilyen keresést abbanhagyni. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a kopókat már kora fiatalságukban bizonyos híváshoz szoktassuk, melylyel össze- vagy visszahívhatjuk. Ezen hivás kürtszóval vagy »te ide, te« szóval történhetik, vagy mindkettővel is. A szóval való hivás azért előnyösebb, mert ezt minden egyes puskás alkalmazhatja, p. o. ha az ebek meg nem sebzett vadat vagy olyant, melyre nem lőttek, a közeli határ felé hajtják. A kopók a hivást vagy kürtszót hamar megtanulják, ha minden etetés előtt alkalmazzuk, tehát az etetéshez azzal hivjuk. Ezáltal hamar megtanulják akárhová, honnan a hívás-jel hallatszik, összegyűlni, kivált ha mindig egy-egy Ízletes falattal jutalmazzuk. Hogy a kopózás eredményes legyen, annyi puskásra van szükség, hogy az összes forgókat el lehessen állítani. Egyetlen puskás is vadászhat ugyan kopókkal, csakhogy annak a hajtás menete szerint helyét folytonosan változtatnia kell. Ha a hajtott vad elesik, a puskás siessen azt felvenni, egy szóval, az odarohanó kopókat attól távol tartani, de igyekezzék egyszersmind azokat együtt magánál tartani is. Adott jelre, a vad elejtése esetén, a puskások is mind összejönnek, még akkor is, ha a kopók elszakadtak és több vadat hajtottak, mi az ebek hangjáról felismerhető. A fiatal ebeknek, hogy több kedvet kapjanak, czélszerü »kapzsira adni«, az idősebbeknek itt-ott szintén. 13. Az agár. Tekintettel azon körülményre, hogy az agarászat Magyarország síkságain, mint specziális magyar sport napjainkig fenntartotta magát és kizárólag a nyúl-, esetleg a rókahajszolás a czélja: az agár leirását szükségesnek láttam ezen munka keretébe pótlólag beilleszteni. Három alakját különböztetjük meg: a simaszőrű agarat (Greyhound), a hosszúszőrű agarat (Barsoi) és a skót-szarvasagarat (Deerhound). Miután hazánkban csak az első, a simaszőrű agár van általánosan elterterjedve, csakis ennek jellemzésére szorítkozom. A simaszőrű agár* külalakját legjobban a következő angol versike jellemzi : * Krichler Fr. : »Der JagdhuncU, 7. kiad. 155. 1.