Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
III. Arusából Uffiumiba. - Két afrikai gigerli
DAMASZKIN ' ARZÉN' Reggel a gyér akácok között strucc-madarakkal találkozom. De ezek gyors futással eltűnnek a fák között. Majd egy csapat zebra vágtat az erdőn keresztül a sík legelőre. Gyönyörű látvány, amint játszva, ugralva kergetődznek a virgonc, szépen megtermett, erős állatok. Túl a zebrákon nagy csapat gnú legei a síkságon. Egy hatalmas vén bika kissé odább áll a csapattól egymagában. A terep egészen födetlen, miért is igyekszem figyelmüket ide-oda járással ugy lekötni, hogy a lehető legközelebb juthassak hozzájuk. Az egész csapat mereven állva néz reám; körülbelül háromszáz lépésre bevárnak, mire borjú-ugrásokkal játszva, kirugdosva vagy 200 lépésnyire tovább mennek. Miután többször ismétlem ezt a a cselt, Murruó biztatására mintegy háromszáz lépésről a nagy bikára lövök, amely a lövésre őrült sebességgel elvágtat és nagy körben újra csatlakozik a tovarohanó csordához. Óriási porfelhő fed el egyidőre mindent; majd a leszálló por mögött ismét megpillantom az öreg bikát. Lehorgasztott fejjel, mind lassabban halad, majd megáll. Amint közeledem hozzá, lövéstávolon túl ismét megindul. Igy követem egy darabig nagy kínszenvedések között, mert kalapomat a cserkészés hevében már előbb elejtettem s jóidéig fedetlen fővel jártam a melegen tűző napban. Mire Murruó előhozza a kalapomat, már erős fejfájást érzek. A bika egy kis erdőn halad keresztül, amelyben üldözés közben egy hartebeesztet övök. Messze egy dombtetőn meglátom Ruga-Rugát néhány pagazzival, akiket a kíváncsiság vezet a magaslatra. Magamhoz intem őket, puskámat és a bika üldözését tolmácsomra bízván, sietek tűrhetetlen fejfájásomat csendes, árnyékos sátram alá vinni. Az estefelé fáradtan visszakerült Ruga-Ruga jelenti, hogy két ízben lőtt a bikára, de lehetetlen volt azt megkapnia. Március 17-én egész éjjel szakadt az eső, amelyet reggel erős szél űzött el. A tengernyi sík területen zebrákat és hartebeeszteket látok egy csapatban legelni. Hosszií cserkészés után megközelítek egy hartebeesztet; fegyveremet egy fiatal fához támasztva lövök s a bikát tisztára elhibázom. Csak a lövés után veszem észre, hogy a fát a szél mozgatja, minek következtében nem vehettem biztos célt. A lövésre a hartebeeszt- és zebra-csapat széjjelválnak; az utóbbiakból csak egy szép, sötétszinű, erős csődör marad a hartebeesztek között, átvévén ezek élén a vezetést. Pár óra hosszat követem őket, de hasztalan, mert az öreg csődör mindig idejekorán odábbviszi a csapatot. Nagy távolságban mintegy száz darabból álló gnú-csordát látok. Két bika őrülten kergetőzik, veszekedvén a felsőbbségért. Egy állatnál sem láttam még a futásban oly sebességet kifejteni, mint aminőre a gnú képes rövid ideig, mire aztán ismét a rendes vágtatásban folytatja útját.
