Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
IV. Ufíiumiból Kondoába. - Tábori élet
130 DAMASZKIN * ARZ ÉN " a fejét, de mégis megtette. Az igaz, hogy azután sohasem száríttattam többé ruhámat a tűz mellett, mert amit a boy visszahozott: az félig harisnya, félig pedig hamu volt. A néger többnyire hideg ételt eszik és igy nem kénytelen életfentartására mindennap tüzet rakni. Pedig csodálatos módon, a főzéshez van hajlamuk. Jó kézbe jutva gyorsan lesz belőlük tűrhetően jó szakács. Már sokkal nehezebb tisztaságra szoktatni, annak dacára, hogy saját személyére nagyon hiú és tiszta. Száfári közben vízhez jutván, sohasem mulasztja el, hogy meg ne fürödjék. Volt eset, hogy útközben vízmedencéhez érkeztünk, amely ivó és főző vizünket szolgáltatta, itt őröket kellett felállítani, hogy a tilalom dacára meg ne fürödjenek benne. A néger, ha nincsen elfoglalva, órahosszat képes egy helyen üldögélve fogait tisztogatni, amit egy kis fácska segélyével végez, amelynek egyik vége lapos élre, másik pedig hegyesre van faragva. Európai vadásztársaim között mindig tekintély voltam tájékozó képesség tekintetében. Bevallom, hogy már magam is azt képzeltem magamról: most tudom, hogy ez csak hiú képzelődés volt. Olyan vidékeken, amelyeken én épp ugy, mint bármelyik néger útitársam először voltunk, hat-hét, sőt több órai ide-oda bolyongás után hegyek közt, sűrű erdőkben, vagy szavannában, néha már a teljes sötétség beálltával mindig biztosan visszavezettek a táborhoz. Igy például sebzett vad követése közben a legnagyobb sűrűségekben keresztül-kasul járva messze eljutottunk a tábortól. Órákig meneteltünk visszafelé és miután fogalmam sem volt az irányról, amelyben a tanya fekszik, azt hittem, hogy rosszul vezetnek, hogy az irányt a teljesen idegen helyen nem tartották meg és végre mindig a tábornál lyukadtunk ki. Egész utazásom alatt sohasem tévesztették el vezetőim az irányt. Csodálatos érzéke ez a négernek, mely a civilizált emberben tökéletesen hiányzik, De nem kevésbbé bámulatos a vanyámvézi teherhordási és menetelési képessége. A Meru hegyen, Árusára menet, a Tangiró vidéki járatlan sűrűségben és másutt is erőltetett menetelések alkalmával csodálnom kellett e nép bámulatos kitartását. Nehéz terhükkel, amelylyel gyakran csak dzsungl-kés segítségével tudtak a sűrűségen átvergődni, fáradtan a táborhelyhez érkezvén, azonnal tűzifát kellett vágni, vizet kellett hozni, néha nagy távolságból. Soha — az egy Bana Hindi balangai esetén kivül — panaszt ajkaikról nem hallottam. Hányszor kellett egyeseket hosszú, fárasztó menetelés után nyomban valami feladat teljesítésére elküldeni! Szó nélkül fogadták a parancsot és teljesítették. És mindezt miért? Tiz rúpiáért havonként (16 korona), A porter fizetése ugyanis csak nyolc rúpia (12'80 kor) havonként, de ezenkívül jár neki naponta koszt
