Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

IV. Ufíiumiból Kondoába. - A Gurui lejtőin

126 DAMASZKIN* ARZÉN" a csődör tántorogni kezd és keresztül vágódik a fején. Pagazzikért küldök, magam pedig tovább megyek egy hely felé, ahol sok keselyűt látok kóvályogni. Ott találom a tegnapi gnút haslövéssel. A másik gnút azonban a közben előjött pagazzikkal hasztalan keresem. Messze a tó felé sok zebrát és gnút látok. Soká cserkészek utánuk; nem tudván ezeket a nyilt terület miatt jól megközelíteni, nagy távolságról rálövök egy gnura, amely nyomban a hátára fordul, mind a négy lábával a levegőben kapálózva. Ahelyett, hogy odasietnék a kegyelemlövést megadni, elkezdem a távolságot számolni, mialatt az én gnúm addig hempereg és kínlódik, míg végre lábra áll, egy ideig tántorog, majd neki indul és fittyet hány az utána küldött golyóknak. A lövés bizonyára nem sértett életszerveket; azért nem is üldözöm. Ugy is hasztalan volna. A tó felé haladva egy hartebeeszt bikát lövök 140 lépésről szemközt. A pagazzikat visszahagyom a bikánál egy magaslaton, ahonnan az egész tóvidéket áttekinthetik, azzal a parancscsal, hogy szemmel tartsák cserkészetemet és ha esetleg vad esik, jöjjenek. De sajnos, nem volt reájok szükségem és igy csak este a táborban találkoztam ismét velük, ahol jelentették, hogy elválásunk után csakkamar egy leopárdot láttak egy vízmosásban. Magam ezalatt Murruóval a szürke vizű középső tóhoz megyek. Érdekes, hogy az erős patak, amely táborom mellett zúg el, körülbelül három kilométer folyás után egyszerre eltűnik a földben, hogy ismét három kilométer földalatti folyás után, a tó előtt ismét előbukkanjon, magas sással, fűvel benőtt mocsarat képezvén a befolyásnál. A tó vize szürke szinű, iszapos de élvezhető, jó víz. A két különböző szinű tavat egy keskeny, körülbelül fél kilométer szélességű hullámos, gyér bokorral födött földszalag választja el egymástól. E szép fűvel borított földszalagon sok zebra, svalla és hartebeeszt legel. Jól be lehetne őket cserkészni, de friss kifáru-nyomokat találok a mocsaras talajon, amelyek a Kuruszia-tó felé vezetnek; inkább ezeket követem. A Kuruszia délnyugati vége mocsaras, amelyen három-négy méter magas sűrű nád áll. A nádas szélén a Gurui felé sűrű bokrok, füzesek és ezek között kisebb-nagyobb sás borította tisztások vannak. Egynéhány mocsárákác, helyenkint magas, sűrű lombos facsoportok vetnek sűrű árnyékot a talajra. A nyomok a nádasba vezetnek. Térdig járunk a vízben. Néha az orrszarvúk vízborította mély nyomába taposok és igy sokat bukdácsolva törtetünk, gázolunk lassan előre a rekedt meleg levegőtől áthevített sűrű magas nádasban. De a nehéz vadtól letördelt nád annyira friss, hogy a vadászszenvedély űz, hajt tovább, csak tovább. Még aki nem is vadászott orrszarvúra, de olvasta a számtalan útleírásból, hogy az orrszarvú, amint az embert észreveszi, azonnal támad,