Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

IV. Ufíiumiból Kondoába. - A Gurui lejtőin

UFFIUMIBÓL ICONDOÁBA 121 szalad gyors ügetésben, és nagy körben elkerül bennünket. Erős szél fujt hátunkba, minek következtében a fáru már messziről megszimatolta közeledtünket és idejekorán menekült. Ez volt az első orrszarvú, amelyet láttam. Később többször összekerültem ez érdekes vaddal, de sajnos, expanzív golyóimmal ugy jártam velők, mint az elefántokkal, amig alkalmilag más fegyverre nem tettem szert. A szakadéknál, mielőtt még a sátrakat felállíthattuk volna, kegyetlen eső szakadt a nyakunkba mindent átáztatva. Egy óra múlva azonban ismét kisüt a nap és kettős szivárványnyal festi végig a felséges Gurui égbemeredő szikláit és zöld lombos lejtőit, amelyeket szintén meredek, sziklás szakadékok hasogatnak át. A pompásszivárvány a leáldozó napsugártól csillogó Kuruszia-tóban végződik. A Gurui lejtőin. Április 5-én éjjel nag3' ribillióra ébredek. Egy orrszarvú a tábor közvetetlen közelében fúj és prüszköl. A pagazzik rémült fáru, fáru kiáltással tódulnak sátramba. Ágyam mellett mindig készentartott fegyveremmel kiugróm, de csak a tovafutó orrszarvú prüszkölését és vágtájának dübörgését hallom; a gyenge holdvilágban semmit sem lehet látni. A szegény fáru alkalmasint éppúgy megijedt a váratlan éjjeli találkozástól, mint a pagazzik. Az utóbbiaknak ez az esemény bő anyagot nyújtott, hogy szószátyárságuknak szabad folyást engedjenek. A sok fecsegés egész éjszakámat elrontotta. Másnap reggel a Gurui hegy sziklás, bokros szakadékaiban kutatom a fáru-nyomokat. Azonban oly orkánszerű szél fúj, a Gurui sziklás tetején pedig olyan fenyegető, sötét felhők hömpölyögnek keresztül nyugatnak, hogy a hegy megmászását alkalmasabb időre halasztóm. Ruga-Ruga a Kuruszia-tavat szeretné közelről látni és egy pagazzival a tóhoz indulunk. Lépcsőzetesen ereszkedő fensíkokon megyünk lefelé. A bokros, ritka poriban sok kifáru-nyomra és ürülékre találunk. Mélyen kijárt, helyenkint egy méter széles csapásokat keresztezünk, vagy használunk fel a leszállásra. Vaddal nem találkozunk, csak egy impála ugrik el, majd néhány hartebeeszt mutatkozik, amelyek közül egyet elhibázok. Végre az utolsó lépcső-síknak is a végére jutván, közvetetlen alattunk látjuk a Kuruszia-tó keleti végét, mig a nyugati szarvalakban hajlik a Guruiról lefutó sík alá kissé délnyugatnak. Werther 1893-ban a tó keleti végét érinti és a tavat Setgarasso S<?£-nek nevezi. Baumann szintén a keleti v égén vonúl át és a tavat BalangdaS££-nek mondja. A mangatiak nékem a tavat pedig mindig csak Kuruszia-