Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

IV. Ufíiumiból Kondoába. - A Gurui lejtőin

122 DAMASZKIN* ARZÉN" tónak emlegették. A hegyek és folyamok elnevezése a benszülött törzseknél gyakran változó. A Bubu folyót pl. a hosszan elhúzódó mangati telep éjszakvégi lakói máskép nevezik, mint a déli végében lakók. Sok vadat látunk a tóparti szép zöld, ritka-erdős, bokorfödte pázsiton és a lerakódott nátron-sótól fehérlő kopár zátonyokon. A legközelebbi zátonyon a zebrák között egy erős hartebeeszt-bika áll. Jól födve megközelítem őket, de mikor az utolsó bokorcsoporthoz érek, a bika már eltűnt. Sokáig gyönyörködöm a zebrák viselkedésében, mint kaparják és nyalják a sót. A csikók játszadoznak, majd anyjuk alá bújva szopnak. Két erős csődör kényeskedik közöttük. A bokrok kedvező fedezete alatt egész kisérő társaságom mellém húzódott és közös könyörgésükkel sem tudnak rábírni, hogy a szép vadra lőjek. Később a fehér sós felületen egész a vízig haladunk, amelyben egy fáru csontváza fekszik. A só egészen szódaízű, a víz élvezhetetlen. A tó túlsó felén mintegy két kilométerre a fensík meredek fala magaslik. A víz felületén helyenkint rózsaszín foltokat képeznek a nagy flamingó-csapatok. A sólerakódástól fehér zátonyok tele vannak mindenféle nyommal; különösen sok kifárunyom látszik. Jó volna a tábort ide leszállítani, mert hiszem, hogy itt reggel és este sok vad fordul meg. Ámde a víz élvezhetetlen. Neki indulunk tehát, a Gurui hegyről le-, vagy átszivárgó folyókat, vagy forrást keresni. Rövid kutatás után, hála a néger csodálatos ösztönének, for rast találunk egy terebélyes ficus tövében, mely egész közel áll a tóparthoz. A forrás mocsaras tócsákat képez és azután a tóba ömlik. A helyet jól megjegyezzük, hogy esetleg a Gurui megmászása után táborunkat ide helyezzük át. Balról a lépcsőzetes síkok első fala emelkedik, amelynek felületét csak egyes magasabb kanyarulatokról lehet áttekinteni. Egy ily kanyarulatnál messze előttünk egy nag}' csapat gnűt látunk legelészve tovább húzni. A kísérőket visszahagyom és a batal kirongozira bízom magamat. Ez nagyon ügyesen vezet egy félóráig, folytonosan fedve a baloldali szikláktól. Egyszerre a fűbe vágja magát egy alacsony bokor mögött, amit én azonnal követek és csakugyan a felettünk emelkedő síkon, körülbelül százhetven lépésre a legelésző gnú-csapat hátait látom mozogni. Térdre emelkedem, hogy a magas fűből fellőhessek az első tisztán mutatkozó darabra. E mozdulatomat az egyik gnú meglátja és kíváncsian a sík szélére lép; lenéz felénk a völgybe és nagyokat fújva szimatol; majd egy második, egy harmadik is ott áll, igy egyik a másik után csakhamar egy egész sor áll egymás mellett. Kíváncsian szimatolnak alá .a bokor mögött mozgó valamire. Mind szemben áll, egy sem mutatja