Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
IV. Ufíiumiból Kondoába. - A harcias gnú
UFFIUMIBÓL ICONDOÁBA 113 Egyáltalában a gyönge katonai állomások oly távolságban vannak •egymástól, hogy ezekkel a német keletafrikai birtokon a közbiztonságot, a rendet fentartani lehetetlen. Ezek a gyönge helyőrségek csak arra elegendők, hogy a bómán a fekete-fehér-vörös zászló tekintélyét a Maximágyuk segélyével lentartsák az áthaladó karavánok előtt és végre, hogy .a gyűlölt Hiitten-Steuer-1 beszedjék az egyes telepekről. No dehát ez is valami! Négy órakor délután érek a táborhoz, amely nagyon szép helyen, •egy meredek szikla alatt van fölállítva. A harcias gnú. A pagazzik lakmározása közben tájékozódás kedvéért megmászom a tábor fölött lévő sziklát, ahonnan látom, hogy egy széles, messze elterülő gyepes völgyben vagyunk, amelyből délnyugat felé a Gurui emelkedik ki, mig mögöttünk északnak egy meredek sziklás fal húzódik északkeletről délnyugatnak. Innen hegyláncnak vélné az ember, pedig a felső szélétől magas fensík veszi kezdetét. A Gurui hegyet tehát már annyira megkerültük, hogy az tőlünk majdnem délnek fekszik, északi sziklás oldalát fordítván felénk. Mintegy ezer méter magas, kopár bazaltfal emelkedik egészen a hegycsúcsig, mig a lejtőket erdők borítják. A völgyben nedves, sásos rét húzódik végig, amelynek széleinél gyönyörű buja legelők kezdődnek. A rét körül nagy csapat zebrát, struccot, impalát, tomzont, néhány gnűt és hartebeesztet ismerek fel látócsövemmel. Majd meglátjuk, mi lesz holnap! April 2-án reggel a nedves rét erdős oldalára megyek át, hol a fák fedezete alatt végig cserkészhetek a szép füves rét szélén. Egyszerre csak erős szél kap hátba. De már késő; folytatnom kell az-utat; a jószerencsére is kell bizni valamit. Messze előttem egy nagy csapat impalát ismerek fel jó puskalövésnyire az erdőszéltől. Oducserkészés közben egy csapat zebrára bukkanok. Dacára Murruó nógatásának, hogy rnsuri nyáma {jó hűs), nem lövök. Az impalák pedig szimatot fognak és elhúznak. Én mindig csak utánuk. Eközben észreveszem, hogy csak egy jó bak van köztük. A becserkészés nem s kerül. Végre is megunom a dolgot és nagy távolságból egy eredménytelen lövést kockáztatok a bakra. Majd az erdő szélétől lövésnyi távolságban legelő hartebeeszteket, zebrákat és néhány struccot veszek észre. A szél még mindig hátba fuj és ezek is elhúznak, •mielőtt lövésre kerültek volna. Damaszkin Arzén: A mászái fensíkon. 8
