Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Medve

234 tik, s a túlsó végén a földnek egy vastag karóhoz erősíttetik ; hogy pedig ily nagy távolságon a kötél a földet ne érje: közbe-közbe szintén egy lábnyi magasságra apróbb átfurott karókon fut keresztül. Ha egyszer a kötél a végső karóhoz megerősíttetett, a fegyver sárkánya fölhuzatik, s az orosz, miután előbb a fegyvert galyakkal gondosan és észrevehetlenül betakargatta, falujába haza megy, ott nyugodtan bevárván fegyverének elsülését, a mi rendesen éjjel szokott bekövetkezni. Ha véletlenül a medve éjjel vetődik ily cselt rejtő helyre: bizonyos vesztét találja, mert a kötelet a sötétségben csak akkor veszi észre, midőn testével hozzá ért, azon ugyanis áthatolni akarván, megrántja a peczekkel közvetlen érintkezésben levő rugót, a fegyver elsül, s a lövés többnyire a hátulsó czombnál hat be a hasba. E vidékbeni mulatásom utolsó előtti napján, szeptember 7-én voltam szemtanuja egy medve — ily csellel történt elejtésének. Az állat három éves volt, s a hasán keresztül kapott golyót még hatvan lépésnyire elvitte.» Ha a kölykek még kicsinyek, anyjuk a hajtóvadászaton leöletvén, nem távoznak mellőle, s ilyenkor legkönynyebb szerrel lehet szelíd medvékre szert tenni. Eszembe jut itt egy eset, mit egy hitelt érdemlő erdélyi barátomtól hallottam. A havasok alján nagy vadászat volt, s egy anyamedve két kölykével került a vadászok elé, kik egy tisztás szélén állottak, úgy hogy a medvére okvetlen a tisztáson kellett esni a lövéseknek. A medve előtört, de kölykei is vele jöttek, s az anya iszonyúan ordítva dühében, minden áron vissza akarta őket terelni, hogy elbújjanak, de azok nem látszottak érteni a veszedelmet, s anyjok kénytelen volt föl-fölmarkolni, s husz-harmincz lépésnyire bedobálni őket a sűrűbe,