Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A fürj

81 minél közelebbről lő rá, annál bizonyosabban elhibázza. Legjobb tehát kiereszteni őt 40—50 lépésnyi távolra, a mikor már elhagyja kóválygó repülését ós egyenes irányt vesz; ekkor kell rányomni a ravaszt, és a fürj farba találva leesik. Olyan években, midőn kivételképen kevés van nálunk, hogy sokat ne kelljen járni, oly helyeken keressük, hol a köröskörül letakarított jószágból apró darabokban még egy-egy kis tábla zab, kender vagy valami bozótos hely van, mert bizonyos, hogy ide menekült mindannyi. Szereti a gazos árokpartokat is, és ilyen helyeken jobban be is várja a vizslát, sőt, kivált meleg verő fény nyel, alig lehet fölverni. Mivel igen sebesen fut, s örömestebb elszalad, mint fölrepül, a vadásztársaság minél közelebb álljon egymáshoz, s apróra járjon. Rendesen, ha egy tábla kendert vagy zabot elfognak, a végén sok fürj összejön, s midőn ide érnek a lövészek, itt aztán egyre-másra kelnek föl, tehát erre főfigyelem fordíttassék; s minél közelebb érnek valamely vetemény végéhez, annál lassabban járjanak, hogy így könnyebben megállapodhatván, sikeresebben lőhessenek, aztán meg, hogy a fürjek el ne maradjanak, hanem egymás után lehetőleg mindegyikre jusson lövés. A fürjnek erős természete van, s ha csak szárnyazva van, úgy elfut s elbuvik, hogy meg nem találhatni. Azért a jó vizsla itt is mulhatlanul szükséges, mindamellett pedig, ha csak a lősort nem gátolja lövésében, igyekezzék kiki, megjegyezvén hol esett le a fürj, azonnal utána menni és elhozni, mert szerfölött boszantó a lelövött vadat meg nem kaphatni. Lényeges dolog az is, micsoda időtájban s minő söréttel vadászszunk fürjekre. Ha a kedvtelés mellett a konyha is tekintetbe véteYailászat mestere. 6