Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A fürj

80 május elején, néha korábban is jelen meg nálunk, s szeptember végén távozik el dél felé, állítólag a Középtengeren, nagyobb számban összegyülekezve, Afrika és Ázsia partjaira. Némely esztendőben sokkal több, némelyeken jóval kevesebb jön át hozzánk. Yándorutját éjjel teszi mindig, s rendesen északnyugati széllel megy el, s délkeleti széllel jő vissza. Vájjon több vagy kevesebb számmal való megjelenése nem-e e szelek kedvező vagy kedvezőtlen fújásából magyarázható ki, fejtsék meg a természettudósok. 0 tehát mindig szél után vándorol, ellenkezőleg a nagyobb vándormadarakkal, melyek szél ellen repülnek, hogy a szél föl ne borzolja tollaikat, ez által repülésökben gátoltatván. Szereti nálunk a kender-, zab és kölesföldeket, később a gazosabb tarlókat, kevésbbé a réteket, legkevésbbé az erdőt, azonban fiatalabb vágásokban is találni elvétve. Későn tojik, juniusban, 18—20 napig ül a tojáson. Tudósok több nejüség állapotát vették észre családéletükben, sőt még azt is állítják, hogy a liim fürj igen buja, s még más fajta madarakkal is bujálkodik — továbbá, hogy a him igen verekedő természetű. Falkába nem csavarodik össze, mint a fogoly, hanem ő is, mint azok, szeret a porban fürdeni. A himfürj éles hangon ver, mit leginkább este és reggel hallat. A fürjvadászatról keveset mondhatni. Alacsonyan repül, nem fölötte sebesen, egyenes irányban, azért lövése nem nagyon nehéz. Messze nem repül, tehát nem kiván különös fortélyt keresése. Mégis, hogy vadászata minél sikeresebb legyen, szükséges a következőket tudni. Lövését illetőleg: A fürjnek az a szokása, hogy a mint fölrepül a vadász előtt, egy darabig, mintegy 30—40 lépésnyire, jobbrabalra ingadozva, tekeregve repül. Ilyenkor nehéz eltalálni. A gyakorlatlan vadász pedig siet mielőbb rálőni, de