Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A fürj

A fürj. A kik már, kissé túl e század derekán, körülbelül az úgynevezett legöregebb emberek közé tartoztak, mesélni szokták a fiataloknak, hogy az ő fiatal korukban milyen nagy bővében voltak a fürjeknek. Még e sorok Írójának diák korában is voltak évek, melyekben különösen szapora fürjvadászatok eshettek. Azóta e kedves húsú állat egyre idegenebb az európai szárazföldtől, legalább magyar hazánktól. Okát nem vagyok képes kitalálni. — Lehet, hogy a gyutacsos puska használatba hozatala is egyik oka, mert e madarat, a régi kohás fegyverekkel vadászni, valóban nem lehetett mulatságos, s gondolom, rendszeresen nem is vadászták azelőtt puskával. No de a hálóval való fogás mesterségét annálinkább gyakorolták, s talán egy vadnak hálóvali fogása sem sikerül annyira, mint a fürjeké. Azután más vadaknál nem tapasztalja az ember, hogy a puskával ^aló vadászat általánosan világszerte képes volna őket megkevesbitni. A kevésbbé vadon erdős, sik, és jól művelt földeken, az alföld homokos vegyületü tábláiban azonban még mindig találni oly számmal, hogy a nyári apró vadászat egyik ágát képezhetik, s kivált tanuló lövésznek igen alkalmas iskola a fürj vadászat, mivel igen gyakran sütögetheti puskáját, s nem is kiván nagy fáradságot a vele való mulatozás. A fürj, köztudomásúlag, vándormadár, s rendesen