Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

65 A mester azonban ne ereszsze mindjárt a tanulók mindegyikét szabadon a vadászatra kiindultakor, hanem előbb tartsa egyiket zsinegen, s csak azután ereszsze el, midőn kissé elfáradtak. Midőn pedig minden módból kifogyott az ember, hogy vizsláját a nyúl után való futástól elszoktassa, midőn még a cserépsörét sem használt, a kétségbeesés utolsó kisérlete az apró őnsöréttel való farbalövés. Vigyázni kell azonban, hogy csekélyebb távolból a fejét ne lőjjük, azért ha keresztben fut a vizsla, nem kell rálőni. Ügyelni kell e műtétnél arra is, hogy a lövést az eb a maga hibájaért való büntetésnek s ne véletlennek gondolja, mely czélt úgy lehet elérni, ha a lövés előtt erős füttyentéssel, szóval a szokott legkeményebb parancs-szavakkal híjuk vissza a lázongót, lövés után pedig rögtön hozzá szaladva, még a korbácscsal is ellátjuk, bár mennyire nyöszörögjön s ordítson is a vett lövés következtében a kutya; szóval az egészet úgy kell intézni, hogy a sörét és korbács fájdalma minélhamarébb következzék egymásra, hogy eképen a fegyencz a kettős büntetést egynek vegye s belássa, hogy az a már többször ismételt nyúlhajtási hibájaért van rámérve. Azonban ujolag ismétlem, a lövéssel csak a legutolsó esetben kell segítni, s akkor is gyakorolt lövész legyen a ki végrehajtja, mert még 40—50 lépésnyiről is rossz helyen találhatja egy szem, s a kutyának, s illetőleg az addig rápazarolt gond- és fáradságnak vége van. Régi divat dolga ez, olyanféle, mint a mult századbeli orvosoknál az érvágás, a hánytató, a mit a mai tudomány már elitéi és nem alkalmaz. A büntetés legyen nem annyira az elkövetett kihágás minősége, hanem a kísértés nagyságához mérve. így például a czigány, ha vörös nadrágot lop, mit annyira szeret, hogy annak látása minden erkölcsi érzéseit elnyomja s szinte elvakítja, kisebbfokú bűnténybe esik, Vadászat mestere. 5