Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadászpuska, és a vele való bánásmód

18 Egy jó lövet 1-ső számú sörét 26—30 szemet, 5—6 számú szalonka- vagy fogolysörét 60—70 szemet tartalmaz. Általában nagyobb a horderő több por és kevesebb sörétnél, de viszont az igen könnyű töltés sem czélszerü azon okból, hogy a könnyű nem hasítja a léget úgy mint a nehezebb test. Ezen leghelyesebb arányt a gyakorlati próbák után ítélheti meg kiki saját puskájának természete s lőpora minősége után. A por mennyiségét illetőleg: tegyen annyit csövébe a vadász, mennyitől már egy igen parányi rúgást kezd érezni, a fegyvernek lehető legerősebben képéhez fogása mellett. Suly szerint már csak azért sem lehet meghatározni a por mennyiségét, mivel egyik lőpor jobb, a másik rosszabb. Ügyeljen az ember, hogy a lőpor és fojtása között hézag ne maradjon, a mi a nagyon mocskossá lődözött puskánál megeshetik; mert ha a hézag csak kicsiny is, oly rándulást okoz, mi az embert jól képen is üti, de meg a csövet is elrántja a helyes iránytól s a vad — menten fut világgá. Megeshetnék az is, hogy például lesen, valamely árokpartnak támasztva a puska végét, föld vagy kavics szorulhatna a cső végébe; ez esetben a puskacső, elsüléskor menthetlen ketté szakad, s a vadászt legnagyobb életveszélybe hozhatná. E fönebbi szabályok természetesen az elöltöltő fegyverekre értendők. A Lefaucheaux, Lancaster töltények készítésének módját fölösleges aprólékosság volna itt leírnom. Azt a kezdő vadász eltanulhatja egy-két mutatásra akár a puskamüvestől, akár valamely bizalmas vadász barátjától. Igen természetes, hogy ma már mindenki ez utóbbi hátultöltő szerkezetű fegyverekkel látja el magát. De még mindig számosan élnek a régi elöltöltőkkel, részint megszokásból, részint mert nincs módjuk hátultöltőket venni. Szo-