Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadászpuska, és a vele való bánásmód

19 kás volt eleinte a régi elöltöltőt átalakíttatni hátultöltővé. Ez azonban nem bizonyult czélszerünek, sőt ellenkezőleg még veszélyesnek is. Mert a cső farából, melynek pedig a hátultöltőnél erősebbnek kell lenni, mivel nagyobb lőpor adagot kiván, a puskaműves még le is szokott vágni, és ekként megtörtént nem egyszer, hogy az átalakított cső szétszakadt és megsebezte a lövőt. Legjobb tehát ezeket meghagyni elöltöltőknek, és erdőn, átalán oly helyen használni, a hol kevés a vad, és a vadásznak ideje marad a töltésre. Következnek ama szabályok, melyek vadászat közben szüntelenül figyelemmel tartandók. A puska minclig leeresztve, csővel fölfelé akasztandó a bal vállra. Vannak vadászok, kik a puskát oldalvást, csővel vízmentesen előre fektetve hordják, talán hogy balkezöket a csőn nyugtathassák. Ez azonban kiváltkép társaságban nem biztos és már többször okozott veszélyt. Ugyanis a sárkányt valamely ág az út szélén, vagy hirtelen fordulás következtében, ruha- vagy tarisznyazsinór fölránthatja, s lecsapódván, a puska elsülhet, s vizmenetesen állván a cső, embert találhat. Az is megeshetik, hogy véletlen valamely vad ugorván föl, a hirtelen kézbekapáskor rándul föl a ravasz, s a puska elsül, annak tartalmát pedig aztán — vadász-mondás szerint — nem lehet megállítani. A fönnebbi módon kell tehát a puskát vinni odáig, a hol a tulajdonképi vadászat kezdődik, a midőn mindenki leveszi puskáját, s fölhúzván, lesi, várja a vadat. Valahányszor azonban egy hajtás végződik, vagy egyátalában egy kis intermezzo — szünet áll be, s a vadászok találkoznak, a sárkány leeresztendő, a mondott óvatos mód szerint. Nagyobb szünetek alatt, vagy kocsira ülve, a hátultöltőből a töltény kiveendő. A vadkeresés ideje alatt ugyan könnyebbség okáért