Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472
A vadkácsa és lúd
123 zsombék vagy vizi gazban, gázlókban, vagy a nádasok széleibe hajít, hogy azt fölkeresni és elhozni tanulja. A sebesített vizi szárnyas különben is többnyire a vizek széleit keresi s vagy a vizi növényzet közé bújik, vagy kimenekül a szárazra, s ha ott sürü bokrokban vagy bozótban menhelyet lel, néha több száz lépésnyire elfut, s meg nem lelhető. Ha igen jeles vizi vizslát akarunk nevelni, annak szoros szabály szerint a gázlóban is meg kell állani a vadat; azonban erre csak inkább oly helyen van szükség, hol a vizi vad kevés számmal van, s a hozzáférlietés csak igen mesterséges uton eszközölhető, nem úgy mint a nagy tavakban, hol a töméntelen szárnyasok önkénytes ide-oda röpködése is elég lőalkalmat nyújt. Kisebb nádasokban társas vadászatok tartásához szükséges, hogy a nádasokban keskeny utak vágassanak, hogy azokban a lövészek lélekvesztőn leshelyet foglalhassanak. Ezen közök pedig ne közvetlen a vadászat előtt vágassanak, hanem kissé előbb, mert eleinte a kacsák e világos szokatlan helyektől félnek, s csak később, lassankint szokják meg, midőn azokon semmi nem háborgatta őket. Ha pedig e műtét előbb nem történhetett, akkor a gázló közökön káka vagy vizi lom, csádé hagyandó, egyébkint sem árt pedig azokat gazzal behinteni, mivel a kacsák s egyéb apró madarak szeretnek esténkint erre összegyülekezni, s jó lövéseket tehetni ott rájuk. Azonképen, ha valamely tavon a nád végkép kivágatik, czélszerü azon ittott kisebb nádcsomókat hagyni, hol aztán a húzódó vizi madár, kivált tavaszszal, legalább egy ideig megmarad, sőt néha költését végzi. Ha a víz mély, akkor természetesen lélekvesztőn kell bejárni, melynek legalább is olyan nagynak kell lenni, hogy ha a kutya kiugrik belőle, föl ne forduljon. Külön'
