Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

116 lít egymáshoz, s csak nagysága által különbözik, úgy mindig együtt vagy legalább egymás közelében szokott tanyázni. A nagy sárszalonka (Scolopax major, MittelSchnepf) hasonlít az erdei szalonkához, csakhogy ennél kisebb s nesztelenül kél helyéről, nem úgy, mint a közönséges sárszalonka (Scolopax gallinago, Moorschnepf), mely keltekor mindig szertyegő vészhangot hallat. Legkisebb a szőrszalonka (Scolopax galinnla, Haarschnepf), nem nagyobb egy pacsirtánál, semmi hangot nem ad midőn szárnyra kél, s andalogva repked tovább. A kevésbbé nemes fajok közé tartoznak: a gólyaszalonka (Charadrius hymantopus, Strandreiter) ép olyan, mint a gólya, kisded kiadásban, a kardorru (Recurvirostro avocetta, Wasserbláser), fnrkófejü (Charardrius pluvialis, Goldregenpfeifer); fütyülő kisebb és nagyobb fajok, s apró homokfutók, melyek vegyest a tavak szélén futkosnak s nem is • szokás rájok tüzetesen vadászni, hanem esetleg jőnek lövés alá. Meg kell még itt említenem a fekete szalonkát vagy saskát, mely a Sárrétjén hosszú sorvonalokban hasgatja a léget, de nem tartom nemes vadnak azért, mert bárhányat lőttem, mindannyi tetves s roppant halszagú volt. Ha ki azonfölül szép tollakra akar szert tenni, itt van a rét királya, a fehér kolcsag (Ardea garzetta, Weisse oder Edel-Reiger), az éji kolcsag (Ardea nocticorax, Gemeine Nachtreiger), a páva- és galambkolcsag, a vakvarju, a kék vagy vasfejű és a barna gém (ardea cinerea, nigra, Graue, Schwarze Reiger), az elsőnek szárnytövéből nőnek ama világhírű kocsagtollak s 30—40 szál füzérekben, mikből azonban csak a legszélsők oly szép hosszúak, a hátára simulnak. A vasfejű gém búbjából egyetlen keskeny vasszinű toll nő, az éji kolcsagnak pedig tarkójáról csüng 2—3 fehér keskeny fekete hegyű tollacska, melyek a kalpagnak, vagy a vadászkalapnak legszebb ékei.