Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

109 geteg verebeinek, békáinak buzgó vecsernyéje, melyet a végetlen pusztaság köröskörüli némasága templomivá emel; — és még «Kalypszó kebléről is visszavágyik» e rejtelmes labyrintba, hogy abban ha nem is Minotaurust, de legalább egy sereg vizi vadat durrantson le. Kétségkívül a vizi vadászat, vadbőséges nádasban, legmulattatóbb, vagy bizonynyal legtanulságosabb neme a vadászatnak, mert szakadatlanul foglalkodtatja a szenvedélyt, s a ki az unalom nyavalyájából még itt sem bir kiépülni, az ilyen szerencsétlenen aztán valóban mi sem segít.. Bizton mondhatni, hogy a vizi vadak száma és töméntelen neme kevésbbé ismeretes az erdei vadakénál; és már e szempontból is kifogyhat]an érdekkel köti le a vadász ismeretvágyát. A világ minden részeiből sereglenek itt öszsze a szárnyasok, mint valami kényes aristocraták, inyencz nagyurak, módos világfiak, kik a «saison»-t majd egyik, majd a másik világrészben töltik, a mint az égalj s társasélet majd egyik, majd másik helyen kínálkozik több élvezettel. Néha a távol tengeri viharok oly vadnemet is zavarnak valamely tájra, a minőt a vizek állandó lakosa sem látott egész életén át. Mióta a sárréteket csapolni kezdik, azóta a vizi vadak mesés bőségének is vége kezd szakadni s a szenvedélyes vadász rettegve gondol a jövőre, midőn majd a vizi vadászat nálunk is oly paradicsomi tilalommá, s csak a szerencse ritka választottai által élvezhető mulatság lesz, mint a gazdag Angliában, mellé gondolván, hogy nekünk nem kárpótolandja e felséges gyönyört annyi előny, mint a mennyivel a vüágon uralgó angol nemzet bővelkedik! Még e sorok irója ezelőtt egy félszázaddal beszélt öreg vadászokkal, a kik a mai kor fia előtt szinte hihetetlen adatokkal számoltak be a vizi vadak akkori csodás bőségéről. Még akkor, az igaz nem volt elég kényelmes és czélszerű m