Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna
78 ható, s így az ajtócskát fel- s letolni, azaz nyitni és zárni lehet. A kapúszárnyak, felső széléről, — belülről kifelé a partra, szintén egy fogas végű vasrúd fr nyúlik (5-ik képi, mely sima hátával forgó hengerre /? támaszkodik, fogai pedig bele érnek egy kis fogas kerékre fk, mely ny nyéllel forgatható s ezáltal a kapuszárnyak ki- vagy betárhatók. A kapúk tetején keskeny hidak hi vannak, hogy az ajtócskák nyitására szolgáló küllőket kényelmesen lehessen kezelni. Tegyük fel már most, hogy a hajó 4-ik kép) az alsó vízállásban A, a III-ik számú zsilipkamra ajtaja elé érkezett s innét a felső vízállásba F törekszik. A zsilipőrök — kik a kezelésre és felügyeletre vannak alkalmazva — elsőbben is ny nyél forgatása által megnyitják (5-ik kép) d kapút (4-ik kép , mire a víz a kamrába tódul és m magasságig vagyis a külső vízállásnak megfelelőleg helyezkedik el abban. Erre a hajó is bemegy a zsilipkamrába, a kapuk pedig mögötte ismét bezáratnak. Ez megtörténvén, a zsilipőrök elkiáltják magukat: «tappa» s a következő, vagyis c kapú ajtócskáit ci kinyitják, s a vizet pedig, mely a felső vízállásból már előbb a l. sz. zsilipen át a II. kamrát megtöltötte, beleeresztik a 111. kamrába. A beözönlő víz felszaporodván, m első vízmagasságból m 2 magasságig emelkedik s a hajót is felemeli. Mikor annyira nőtt a víz, hogy az ajtócskák víz alá kerülnek, a hajós kapitány egyet füttyent, a zsilipőrök pedig elzárják az ajtócskákat, megragadják a kapúszárnyak nyitására való fogaskerék nyelét s azokat kitárják. A hajó szépen belekerül a II. kamrába, mögötte pedig megint elcsukják a kaput, megint vizet eresztenek bele a h kapú ajtócskáján az I. kamrából, míg csak a vízállás /?? 2-ből m 5ig emelkedett. Ekkor a hajó az utolsó vagyis legfölső kamrába kerül, itt is ugyanaz a művelet történik úgy, hogy az a, kapú kitárása egyszersmind a czélra jutást jelenti.
