Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

75 s meglehetős nagy ilyen «játtegryta» van, mely ugyan nem feltűnően fekszik, hanem erdős bokros helyen kell keresnünk, de érdemes a megtekintésre. Ez az üreg 5 m. mély és 2 m. átmérőjű, fenekét törmelék borítja, másként oly szépen képződött, mintha művészi vésők faragták volna ki a kemény gránitból. Ott a hol Trollhättan házikói és gyárai legsűrűbben állanak, híd vezet át a Götaelven a túlpartra s a hídról kapjuk a legnagyszerűbb és legdörgedelmesebb benyomást az örökké porzó, zakatoló zuhatagoktól. Oly megragadó képe ez a természetnek, mely, nem tudjuk, a szemet vagy a fület foglalkoztatja-e jobban; az-e hatalmasabb, a mit látunk? vagy az-e, a mit hallunk? S mivel egyik sem külön, hanem mindig együttes erővel tart lebilincselve, hatásuk épp azért egyetlen Alig veszszük le szemünket a messzebb fekvő két Gullöesésről, már a Toppö- és Tjuf-esések közelebb szintén foglalkoztatnak, s nem elég, hogy alattunk a Stampesström-esés dörömböl, lármáz, lucskol, forr, porzik, habzik, sistereg, délre még a Helvetes-esés nevéhez méltón — Poklok zuhatagja — csinál oly zenebonát és háborúzást, mely egymaga is elapaszthatja a szót ajkunkon s megsiketít. Mindehhez — mert még nem elég — jön a malmokból, gyárakból számtalan kis zubogóban ömlő víz, a PoLHEM-zsilipről 6 métert eső víz, a gyárak, malmok zakatolása. A mai ideges világban még gyógyhelynek is beválnék ez a híd, hol állunk. S a mivel a contrast mindig emeli a hatást, hát e hangzavar közt, vizek harczjátékában, a körülöttünk fekvő kedves tájkép oly szeliden mosolyog felénk, melegen, lágyan, mint egy gyengéd nő, haragos dörmögő férje mellett. Végig néztük a szép környéket a jobb parton emelkedő fenyves halmokról is, majd visszatértünk a városkába, s a balparton a Wenersborgnak vezető vasúti híd alatt felsétál-