Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

76 tunk északnak, útközben a szárnyasok közül néhány lósirályt (Larus canus), hollót (Corvus corasi, a rozsdaveres-torkú hantmadarat (Pratnicola rubetra) figyelve. Jól esett látnom, hogy a partra dülő házikók kertjében itt-ott fészkelő házikók voltak a fákra lüggesztve, melyek java részében a feketefejű légykapó birtokolta a szállást, az a madár, mely nálunk még nagyobb kertekben sem igen szeret költeni, hanem leginkább a nagy erdőségek odvas fáiban rakja meg fészkét. Ezután egy jóképű öreg svéd halász pártfogására bíztuk magunkat, a ki csolnakon vitt a Götacsatornán le Akersvass-ig, a zsilipekig. A csatorna sok helyt keskeny s bele van vágva a kemény granitba, mely kétoldalt falszerűen szürkül, lépten-nyomon bámulatot fakasztva, mely azoknak szól, kik e művet megteremtették. Végre tószerű kiszéledés után Akersbergnel a zsilipeknél vagyunk, még pedig a régebbieknél — Gamla sluslinen —; az ujabbak 13-ik kép) oldalt kissé messzebb és lejebb feküsznek. Szerkezet szerint a szokásos hajózási zsilipektől nem különböznek ugyan, de ennek daczára nem lesz érdektelen a 4-ik képen bemutatni egy ily zsiliplépcsőt, mert ez alapon könnyen megérthetjük, miként mehet a hajó hegynek, s miként száll ismét a völgybe, vagyis a zsilip működésről tájékozást szerezhetünk. Képünk átmetszetben három zsilipet mutat. A számokkal 1, II, III-al jelölt közök képezik a zsilipkamrát, melynek van két pala, feneke és kapuja elől-hátul. A kamrák egészben bele vannak vágva a kőzetbe, fenekük lépcsőzetesen lejt, s két szárnyú, felpántozott erős vaskapukkal zárhatók, melyek szárnyai rézsut kissé befelé állók s a középen, a hol összeérnek, szöget képeznek. Mindegyik ajtószárny alsó részén egy kis fel- és letolható a ajtócska van, melyre egy a kapúk fölé szolgáló vasrúd van erősítve; ez végén fogazott s beleszolgál egy kis fogaskerékbe, úgy hogy az négy nagyobb küllővel k forgat-