Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna
7 1 az útrész Wikentótól Hojstörpig 1817-ben, Motalaig 1818ban készült el s 1822-ben 5 nagy tó állott összeköttetésben, míg 1832-ben a nagy művet teljesen befejezték, s Kari Johann uralkodása alatt még ez év őszén a forgalomnak átadhatták. Ezentúl csakis az a lényeges javítás történt rajta, hogy 1836—44-ig ERICSON kitűnő mérnök nagyobb hajójáratok számára Trollháttan-nál 1 1 uj zsilipet — Nya sluslinen — s Lilla-Edetnél két, Akerströmnél egy és Brinkebergs Kullenél. Wenersborg közelében, két szintén uj zsilipet épített. Az egész út iránya Göteborg — Wenertó — Wikentó — Borentó — Motalaelv — Roxentó — Asplángentó —Söderköping a Slátbacken-öböl a Keleti tengerben. A teljes víziút hossza 370 km., a mesterségesen készült útra ebből 89" c km. jut. A vízmélység 2*97 m., a csatorna feneke 1 1*9 m. széles, van rajta 74 zsilip, az emelkedés a Wenertóig 427 m., innét tovább 914 m. A zsilipek majdnem mind sülyesgtő gsilipek, csak néhány van a vízállás szabályozására is. Egyéb vízműszaki építmények a csatornán: a több helyen, főleg a zsiliplépcsőknél csinált hajókitérők ; a henger- és forgatható hidak —• utóbbiak a «rullbroar» nevet viselik s ügyes szerkezetüket mint különös svéd találmányt már Göteborgnál említettük — vígfogó ajtók, rávezetések, vigleeresgtok stb. Ennyit a csatorna történetéről és általános képéről. Természetesen mindez érdekelt, mikor alig pár lépés választott el a hires vízesésektől s e nevezetes csatornától. Másnap tehát — junius 14-dikén — körútra indultunk. A fenyvesek közt az erdei pinty (Fringilla ccelebs) 5 a czigány fülemile Hypolais salicaria), a barátfülemile (Sylvia atricapilla), a feketenyakú és szürke légykapó (Muscicapa atricapilla, grisola), az erdei vörös fark (Ruticilla phoenicura) énekelt, sőt a fitis madár (Ficedula trochilus) is, míg a vizek körül a fehér barázda-billegető
