Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

72 (Motacilla alba) röpködött és kereste eledelét akár csak nálunk. Legelsőében is a PoLHEM-zsilipeket néztük meg, e legnagyobb vízmű-romokat, melyek így is hirdetik a régen porladozó nagy készítőjük lángeszét, azután a « Kongsgrotta» (királyi barlang) hatalmas szikla vájását tekintjük meg, mely telve van az őskőzetbe vésett fejedelmi és előkelő látogatók névaláírásával, látogatásuk emlékére többek közt következő neveket olvashatjuk: Carl Johann, Oscar, Charlotte, Sophie, Eugenie Desirée stb. Ez a Kongsgrotta afféle képződmény, bár nem teljes, melyeket a geologia is figyelemre méltat s a norvég nyelv «jaettegryde», a svéd pedig «jaüegryta» név alatt ismer. Ezek fazék-, üst- vagy palaczkalakú kisimított kisebb-nagyobb vájások az őskőzetben s különösen Norvégiában gyakoriak úgy a tengerparton, mint folyamok mentén, sőt magas hegyeken is. A Christiania-fjord elején egy egész hegyoldal telve van ilyen lyukakkal akár csak óriási parti fecskék tanyái volnának. Legtöbbnyire függélyesen lefelé alakultak a kőzetben, de van sok, mely rézsut vagy vízszintesen nyúlik abba. Rendesen vízzel vagy kőtörmelékkel, kerekded lecsiszolt kövekkel vannak részben megtöltve. Keletkezésüket többféleképpen magyarázzák, de legvalószínűbb, hogy régi idők hatalmas sziklafelületeinek erosiója és a glecserek fokozatos mozgása következtében keletkeztek, épp úgy mint azok a sokféle mély, kivájt vonalak és simára köszörült sziklák, melyek Skandinávia hegyeit annyira jellemzik; de nem lehetetlen az sem, hogy némelyik régen elapadt zuhatagok emlékét őrzi, azt a pontot, a hová a nagy magasságból óriási erővel leeső víz szakadt; sőt az sincs kizárva, hogy azok ma már nem létező folyók medreibenf oly helyeken képződtek, a hol a rohanó víz állandóan örvénylett s ereje a mederben lyukat mart magának. Trollháttanban nem is messze a Kongsgrottá-tól egy teljesen ép