Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

64 bach Lauterbrunnen völgyben 300 m. magas, mely némileg a Mark fosra emlékeztet, sőt a 300 méterrel magasabb Yosemite esések felső részéhez Kaliforniában, megjegyzendő azonban, hogy a Mörkfos mind a kettőnél vízbővebb. A vízesések óriása végre a Niagara magasságra nem túlságos, mert csak 99'36 m. esésű, de 1097*3 m. széles. A trollháttani esésekhez mindezek közt legjobban hasonlít a Sarpfos, bár esése alacsonyabb és vízszegényebb, azután a Rajna esése Schafíhausennél, mely vizét az Alpokból és a Bodenseeből nyeri. Ez közelíti meg legjobban magasságra, mint vízmenynyiségre is Troliháttan vízeséseit, de fel nem éri. Nem is az esés magassága, mely csak 33 m.; de főleg a vizbőség és vízsebesség az, a mi a trollháttani eséseknek Európában első helyet jelöl ki; ezt pedig a44 méternyire a tenger fölött fekvő és 3 2 1 3 •km. nagy Wenertónak köszönik, mely a Götaelvet táplálja. Ha valamely vizfolyás bőségét, a folyás irányára merőlegesen vezetett keresztmetszet területének és a folyás másodpereznyi sebességének szorzata adja ki, s a keresztmetszet területét a folyás szélessége és átlagos mélységének szorzata fejezi ki, s ha végre valamely vízfolyásban rejlő theoretikus maximalis munkaerőt, egy helyre concentrált esésének és vízmennyiségének szorzatával kapjuk meg, s tudjuk, hogy M maximum ! = 1000 Q . á, mely képletben a Q a folyásnak másodperczekben hozott vízmennyiségét köbméterekben, h pedig a felső és alsó vízszín között való magasságot fejezi ki, akkor ezt a munkaerőt méterkilogrammokban, vagy M'75 lóerőben tudjuk meg. Ez uton nyerték, hogy a trollháttani esések 225,000 lóerővel érnek föl. A Niagara, melyet a Felsőtő, Hurontó, Michigantó és Erictó lefolyása az Ontariotóba képez, víztáplálékot annyit kap, mint ha a Keleti tenger W-részének lefolyása volna, — a melylyel a négy első tó vízmennyisége felér — v&gyis